Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

(Bécsben, Budapesten), de utazásait is felhasználta a biblikus témájú festmények megtekintésére (a bécsi, müncheni képtárban). Visszatérve utazásairól vagy a lamalou-i fürdőzésből, türelmetlenül fogott hozzá a tervezett trilógia második nagy tablójához. „Sietve írok neked - vetette papírra Cecile-nek 1883 nyarán - mert egy Krisztus vár, szeretném már keresztre feszítve látni".

7 Mivel modelljét baleset érte, magát köttette fel egy keresztre, így fényképezte a ház egyik barátja, de Suse (66. kép; Fényképek, IV. 15.). Munkácsy sokat bajlódott szerkezeti kérdésekkel, a modellekkel, a kellékekkel. Hihetetlen, hogy ez a gyorsan, szinte alia prima hevülettel dolgozó festő milyen aggályos tudott lenni egy-egy ruha- vagy fegyverrészlet festésekor. Nem volt elég, hogy könyvből, albumokból tájékozódott, amit tudott, maga köré gyújtott eredetiben. Mint Malonyay írta: „Pazar előkészületekkelfogott munkához; egész raktárt gyűjtött kosztümjeihez, a lovas alakokhoz kitömött paripa állott a műtermében, egész Európa s Amerika sajtója ügyelte, hogy mit csinál, modeljeit kapkodva interviewolták. "

s 1884. április 25-én, húsvétkor nyílt meg a szenzációt jelentő tárlat. Sedelmeyer palotájában, külön e célra emelt pavilonban, egymással szemben állt a két Krisztus-kép. Sedelmeyer ugyanis visszahozatta Skóciából a Krisztus Pilátus előttet. A bemutató olyan esemény volt, hogy Maupassant is megörökítette A szépfiú című regényében. Ebben az időben Munkácsy a csúcson volt. Bár időnként elhatalmasodott szem- és idegfájdalma, morfiumot kapott, fürdőbe - többnyire Lamalou-ba - járt, de lázasan dolgozott, és intenzív társasági életet élt. A 80-as években épült fel palotájuk az Avenue de Villiers 53. szám alatt, amely alkalmas volt estélyek, fogadások rendezésére, nagy vendégek (pl. Liszt és Haynald) elszállásolására. Több száz fotó őrzi a kis és nagy műterem, a szalon, a pihenőszoba képét, hangulatát (44-46., 57-58. kép), de szemtanúk, így Justh Zsigmond író, Rippl-Rónai József festőművész (Munkácsy pártfogoltja), Malonyay Dezső (Munkácsy titkára) is részletesen leírták a házat. Megemlékezésükből idézünk most. „Mielőtt az ember Munkácsy nagy műtermébe ment, egy kis sötét, felülről világított fülkébe jutott: ebben állott, igen szépen hatott Barrias márványszobra: Az első halott (Kain és Abel). Ugyanitt lógott Munkácsy egy tanulmánya a Krisztus Pilátus előtt képhez, az Anya gyermekével és egy szép perzsaszőnyeg 7 Farkas Zoltán (szerk., ford.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. A bevezetőt írta Végvári Lajos. Budapest, 1952. 123. p. 8 Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái. Budapest, 1898. 176. p. 14