Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

sulatot, amelynek rendezvényén Désiré Laverdant olvasta fel tanulmányát a képről. Nyomtatásban is megjelent beszéde, s a füzetben helyet kapott Guéneau de Mussy tanulmánya, valamint az addig megjelent sajtóméltatások sora. Laverdant megállapította, hogy a magyar származású Munkácsy vallását gyakorló, áhítatos keresztény, festménye pedig igazi evangéliumi dráma. Maga Munkácsy úgy vallott: „En az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni. "

3 Albert Réville, a Collége de France vallástörténeti tanára így nyilatkozott: „íme a müítészek és egyúttal a történelem Krisztusa, oly Krisztus, minőnek azt a hívők és egyúttal a XIX. század szabadgondolkodói is képzelik. E kép nemcsak a művészet, de az eszmék történetében is korszakot alkotó.'

4 Ez az értékes könyv megtalálható Békéscsabán éppúgy, mint a bemutatót követő bankett meghívója (25. kép; Dokumentumok II. 4., III. 4.). Sokan írtak erről a bankettről, amelyet a Continental Szállóban rendeztek Munkácsy tiszteletére 1881. június 22-én. A főhelyet Jules Breton és Ernest Renan foglalta el Munkácsy mellett, továbbá jelen volt Antokolszkij szobrász, Sedelmeyer, Massenet, Wolff, a spanyol követ, a festők közül Lefebvre, Chaplin, Brück Lajos (hiányzott azonban Puvis de Chavannes és Gustave Doré, akikkel eddig jó barátságban volt). Itt hangzott el Adrien Dezamy és Octave Lacroix dicsőítő ódája. Októberig háromszázezer látogatója volt a nagy festménynek, és több ezren fizettek elő Waltner rézkarcára. Év végén Sedelmeyer felkészült a kép európai körútjára. 1882 januárjában Bécsben, február-márciusban Budapesten, 1882 tavaszától - kisebb megszakításokkal - 1885 őszéig Angliában (közben a német városokban, majd Varsóban, Brüsszelben, Amszterdamban) vándorolt a kép, és mindenütt hatalmas sikert aratott. 1882 januárjában Bécsben Ferenc József fogadta a Munkácsy házaspárt, és a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki a festőt. 1882 februárjában a régi pesti Műcsarnokot (a mai Képzőművészeti Egyetem épületét) valóságos templommá alakították, ahol közel nyolcvanezer ember látogatta egy hónap alatt a hatalmas festményt. Munkácsy február 18-án érkezett meg feleségével, s ezzel kezdetét vette az ünnepség3 Christ before Pilate by M. de Munkácsy. Paris, 1886. 32. p. (Az idézett szövegrészt Szöllősi Katalin fordította.) 4 Czobor Béla (szerk.): Krisztus Pilátus előtt. Munkácsy Mihály festménye Budapesten. Budapest, 1882. 17. p. Az eredeti szöveget lásd Gabriel-Désiré Laverdant: Le Christ devant Pilate de Michel de Munkácsy - Conférence faite a la Société de Saint-Jean. Paris, 1881. 12