Sz. Kürti katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban. Második, javított, átdolgozott kiadás (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 29. Békéscsaba, 2006)

műgyűjtő, aki átvette, s a Párizsi Világkiállításon bemutatta a festményt, ahol az kitüntető érmet kapott (26. kép; Dokumentumok II. 2.). Sedelmeyer a képet Lennox Kennedy amerikai milliomosnak adta el, de megszerezte az európai vándoroltatás jogát. A festményről reprodukciókat és könyvet jelentetett meg, amelyek Békéscsabán találhatók (36. kép; Dokumentumok III. 1.). A sikereket az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is honorálta: Ferenc József vaskorona rendjelet és nemesi oklevelet adott Munkácsynak. (Ezek a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.) 1878-ban tízéves szerződést kötött Munkácsy és Sedelmeyer. Sokat sejtető a szerződés 3. pontja: „tekintettel Munkácsy úr termelőképességére, lehetséges, hogy évente kh. százezer frankot keressen".

2 A számlakönyvből - amelyet 1878-tól 1887-ig vezetett Munkácsy - egyértelműen kiderült, hogy a festő teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Ennek azonban ára volt: betegsége egyre súlyosbodott, mind több időt töltött Lamalou-ban, a gyógyfürdőben. Itt ábrázolja őt az egyik 1884 körüli fénykép (Fényképek I. 14.). Sedelmeyer 1880-ban előre kifizette, illetve a bankon keresztül átutalta a Krisztus Pilátus előttre a 100 000 frankot. A passió-témával a 70-es évek végén kezdett el foglalkozni Munkácsy. Békéscsabán látható egy nagy értékű jelenetfotó (67. kép; Fényképek IV 14.), amely azt mutatja, hogy az utcákon „talált" modelleket (többnyire lengyel, orosz zsidókat) beöltöztette, s a kompozíciót megtervezte. A fényképet egyik társaságbeli barátja, de Suse készíthette 1879 körül. Ezen mindenki a helyén volt, csak az anya gyermekkel figurát helyettesítette egy bekötött fejű férfi egy kaucsukbabával. Modelljei közül Cesare Leonardi (Jézus) és Nicola Demario (álló zsidó) neve ismert. A kép nem készült el a Szalon nyitására, 1881 kora tavaszára, bármennyire is igyekezett a művész. Vele sem tettek kivételt, elutasították a késve beadott képet. Sedelmeyer nem tétovázott: saját, La Rochefoucauld utcai palotáját bocsátotta rendelkezésére. Talán még őt magát is meglepte a Le Christ devant Pilate hatalmas sikere, a látogatók több ezres tömege. A májusi és júniusi párizsi lapok tele voltak Munkácsy dicsérésével. Volt, aki kizárólag művészeti szempontból méltatta, sokan azonban vallástörténeti oldalról kritizálták. Sedelmeyernek arra is volt gondja, hogy kivédje a képet ért egyházi kritikákat. Megnyerte a párizsi Szent János Tár2 Farkas Zoltán: Munkácsy és Sedelmeyer. A Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1953. Budapest, 1954. 607. p. 11