A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gyarmati Gabriella: Elemzési kísérlet Nyisztor János/NEStor deDOSZFÉRIKUS TÁJTEXTÚRÁK című sorozatára vonatkozóan két egységben

Gyarmati Gabriella Visszatérve a tájtextúra defmiálási lehetőségeihez, az alkotó álláspontját is közlöm: „A tájtextúra olyan kétdimenziós tájkép (tájfotó), amit rá lehet feszíteni/vetíteni bármilyen háromdimenziós objektumra, jelen esetben egy táblára

7

, azaz bizonyos fajta tárgytextúrázásról beszélhetünk."

8 Nem mellékes, hogy a távolságot és abból fakadóan a horizontot is a mindennapi szemlélődés optimumára helyezi az alkotó mind a négy egységben, hisz a vizsgálódást a távolság - annak tárgyától függően - nagyban meghatározza.

9 Viszont az is lehetséges, hogy amiképpen a feldolgozott témák egymást követik, azaz az egészben egyre mélyebbre merül, úgy lépésről lépésre még inkább megközelíti tárgyát. A tájat távoli, a végtelenbe vesző horizonttal láttatja, a növényi és állati szintet viszont jobban és jobban megközelíti, nagyon kis távolságból engedi tanulmányozni, nem véletlenül, hisz „az érzékletes absztrakciónak leggyakoribb eljárása a részletek kiemelése és felnövesztése".

10 Érdekességet jelent számomra az, hogy amikor Nyisztor már határozott koncepciót fogalmazott meg és dolgozott ki erre a sorozatára vonatkozóan, nagy számú előtanulmányt és vázlatot is eszközölve, 1996ban elkészül a Mikrokozmosz című film, amely egy rét élete bemutatásának céljával rokon szándékot mutat. A párhuzam pusztán gondolkodásbeli hasonlóságról vall, ugyanis mire a filmet bemutatták Magyarországon, az állatokat ábrázoló táblák már félig kész állapotban voltak, viszont kétségtelen, hogy az alkotót megerősítették elképzelésének helyessége felől. Az embert ábrázoló két táblán viszont túlontúl közel megy tárgyához, már be is hatol a szervezetbe, röntgenszerű, az energiaáramlások irányát kitapogatni próbáló képet adva rólunk. Az ábrázolások mindegyike töredékesnek tűnik, de jócskán gondolati alapú, a táblák/képek egymásutániságára épülő látványlogikája szerves egészet alkot, amely racionalitásra és érzelmekre egyaránt szuggesztív hatást gyakorol. Az alkotó igen artikuláltan és gazdag eszköztár segítségével fejezi ki magát, de a mondanivaló nem tárulkozik fel teljességében azonnal, így az értelmi befolyásolás késleltetve történik, e mechanizmus szuszpenzív jellegű. Ám, hogy a késleltetett hatás megvalósulhat-e egyáltalán, az attól is függ, hogy a néző mennyi időt áldoz, valóban kíváncsi-e, vállalja-e a faggatózással járó nehézségeket, azaz fárad-e eleget a műalkotás befogadása során, mindamellett persze, hogy a megértésben aligha léphetünk saját lehetőségeinken és a nagyrészt magunk szabta határokon túl. 7 Ezek a müvek nem elégszenek meg a két dimenzió nyújtotta lehetőségekkel, kimozdulnak onnan, ugyanis a fa és a farostlemez találkozása, valamint a tábla kb. 2,5 cm-t kitevő oldala is a kép szerves részeként működik. Az oldalrészek nem a hordozóanyag rögzítésére szolgálnak, vagy a keretezés szükségtelenné tételének eszközei. Ezen táblaképek esetében így mélységről is kell beszélnünk, tehát a méretek megadása során a magasság és a szélesség nem elegendő. 8 Nyisztor János szóbeli közlése nyomán. 9 A térérzékelésben az ember és a tárgy(ak) távolságának érzékeltetésében, azaz a képek belső terének kialakításában, mélységének meghatározásában az optimum megállapításához az alkotó saját szándékait tartotta kizárólag szem előtt, és nem vette igénybe a proxemika eredményeit. 10 BÍRÓ 1999. 75. 396