A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Csobai Lászlóné: Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti kutatásainak tükrében

Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti... A táblázat adatai szerint folyamatos népességcsökkenés állapítható meg, különösen a 2001-ben tapasztalt csökkenés, legalábbis az előzőhöz viszonyítva, igen nagymérvű. A 2001-ben rögzített adat nagyon fontos, mert megmutatja, hogy Méhkeréken a román anyanyelvhez való ragaszkodás nagyobb, mint a román nemzetiséghez való ragaszkodásuk, ami egyben azt is jelenti, hogy a román nyelv tölti be a román identitást, s ha megtörténik a román-magyar nyelvcsere, azzal együtt elvész a román identitás is.

63 Talán a legnagyobb probléma az, hogy a kétnyelvűvé átalakított iskolák a mai napig nem tudják maradéktalanul betölteni feladatukat. //. Bedő és Méhkerék román népessége a 2001. évi népszámlálás tükrében A 2002. évi népszámláláskor Bedő Össznépessége 327 fő volt, melyből 247en választóképesek. A választáson megjelent 220 fő közül 145-en vallották magukat románnak. A 2002. évi népszámlálás 2003. évi kontrollvizsgálatának eredményei szerint Bedőn összesen 109 háztartásra vonatkozóan töltöttük ki a kérdőíveket lekérdezések formájában, de összesen 122 háztartás található a községben. 13 háztartásban magyarok élnek, akiket beköltözőknek mondtak az adatközlők. A 109 háztartásból 22 mondható homogénnek, mert mindkét fél román, 49 háztartás homogén, mert egyedülálló, de román és 36-ban élnek vegyes (magyar-román) házasságban, ahol csak az egyik fél román, a másik pedig minden esetben magyar. Tehát ez a kutatás is igazolja a falu elöregedését, miután a 49 háztartásban egyedülálló időskorúak élnek. Ami a bedőiek nyelvhasználatát illeti, az utóbbi kutatások eredményei is tükrözik a korábbi években végzetteket, melyek szerint a bedőiek mintegy 83%-a otthon mindkét, azaz a román és a magyar nyelvet egyaránt beszéli, de csak románul a népesség 6,6%-a beszél. Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy Bedőn a nyelvcsere folyamata lezárult, román nyelvhasználatuk csupán egy archaikus, szegényes szókinccsel bíró román nyelvhasználatot jelent. Az általuk beszélt nyelv egyáltalán nem tartott lépést a társadalmi, technikai fejlődéssel, hanem megrekedt az őseik által a családban használt archaikus román nyelvnél. Ez a családban használt román nyelv azután az 1920 és 1948 közötti időszakban csak a családon belül volt elsajátítható, mivel Bedőn nem volt román nyelvet oktató iskola. Ebből következik, hogy a mai idős generáció, aki beszéli a román nyelvet, csak a családból hozta magával a nyelvtudást, tehát iskolai keretek között sosem tanulta, majd ezt a tudást - amely természetesen folyamatosan szegényesedéit - adta tovább a következő generációnak. A nyelvcsere folyamata már 1920-ban elindult. A román iskola hiánya miatt és az egyház erős, a magyar nyelv használatát előtérbe helyező tendenciájával és gyakorlatával összhangban elkezdődött a bedői románság nyelvi asszimilációjának már 1948-ban is visszafordíthatatlan folyamata. BORBÉLY 2000. 124-202. 273