A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Csobai Lászlóné: Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti kutatásainak tükrében

Csobai Lászlóné és Inánd lakosaival történt. A betelepítésről fennmaradt történetet a szájhagyomány napjainkig őrzi, és a levéltári adatokkal történt összevetésből kiderül, hogy az hiteles adatokat is tartalmaz. A lakosság származási helyeként megnevezi Jánosdát, de elfogadható állítás az is, hogy az újjátelepült Méhkerék az elpusztult falutól nyugatra települt, vagy hogy a templom helyét már a megtelepedéskor kijelölték. Méhkerék falu nem egyesült görög vallású lakosai által a királyi engedély nélkül építtetett egyházuk számára kért vizsgálat alapján készült iratból kiderül, hogy első templomukat még 1770 előtt építették fel, mivel a királynő ennek használatát utólag engedélyezte.

34 A méhkeréki Teodor Pátcasiu hagyatékában megőrződött az utókor számára a méhkerékiek 1773-ban Bordás Jánossal, első prédikátorukkal kötött szerződése, akit Inándról fogadtak meg maguknak az „Isteni Tisztelet előmozdítására ",

35 A méhkeréki hagyatékból előkerült iratokból, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár anyagából azt is tudjuk, hogy az első urbáriumot 1770 januárjában keltezték, és hogy korábbi nem létezik, mivel az abban megfogalmazottak szerint csak három éve annak, hogy a „helységet megülték".

7

'

6 Az 1770 decemberében készült urbárium további információkat tartalmaz a faluról. Ebből kiderül, hogy a falunak a lakossághoz képest kevés szántóföldje volt, amiből nem tudtak volna megélni, ha nem mentek volna más határokra. A telkek s a kaszáló rétek nem voltak felosztva, a szántóföldjeik sem voltak egyformák. A gazdáknak 6 vagy 7 kaszásra való rétjük volt. Mivel az áradások miatt későn kaszálhattak, sarjút nem tudtak vágni. Méhkeréken, az újjátelepülés utáni első években, a földművelésben a földbirtoklási rendszer legkezdetlegesebb formája, a szabadföldfoglalás létezett. Az állattenyésztésben, mivel a falu erdeje nem volt alkalmas a makkoltatásra, abban reménykedtek, hogy bérért az uraság lehetőséget fog biztosítani, hiszen rétjük bőven volt, akárcsak a kenderáztatásra alkalmas víz. Méhkeréken akkor még nem volt malom, de félmérföldnyire jó vízimalmok meglétét is említik. 1770-ben már 30 szabad előmenetelű családfőt írtak össze: Marcus Bajkán, Demetrius Bálint, Joannes Bálint, Stafanus Buta, Joannes Csefan, Ladislau Csutye, Laurentius Csutye, Martinus Csutye, Stefanus Dúló, Joannes Garzó, Ladislaus Garzó, Petrus Garzó, Theodorus Garzó, Laurentius Gyihor, Christianus Juhász, Joannes Kocsis, Paschalis Nyetye, Joannes Orosz, Georgius Pontya, Demetrius Patkás, Nicolaus Patkás, Ladislaus Prekup, Joannes Puj, Joannes Rajta, Joannes Rajtár, Joannes Sucsigán, Ursius Rósa, Ignatius Tulkán, Theodorus Vancsa. A családnevek közül néhány többször is előfordul, ami azt bizonyítja, hogy a falu betelepüléséről szóló történetben igaz, hogy egymással valószínűleg rokon családok települtek le Méhkeréken. A letelepedett lakosság még nem tudta pontosan, hogy mennyi telek és azokhoz milyen mennyiségű 34 ZSÚPOS 1989. 7-28. 35 BML Patkás-hagyaték. 36 ZSÚPOS 1989. 7-28. 266