A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Csobai Lászlóné: Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti kutatásainak tükrében

Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti... Gabrielis Sapy és Joannis Zwgody.

26 Az 1587-ben Várad várának javára szedett dézsma jegyzéke Mehkerekeh néven említi, amikor egy föld nélküli napszámost és 10 kéve őszi búza dézsmát jegyeztek fel.

27 Az 1588-as dézsmajegyzékben már Méhkerékként szerepel, ahol 1 zsellér, 12 elszegényedő, de a zselléreknél kedvezőbb helyzetű és 35 féltelkes lakost említenek.

28 Az 1605-ös összeírásban is Méhkerék néven fordul elő, majd 1664-ben a zarándi egyházmegyéhez tartozó Méhkeréken Adomi Pál volt a lelkész, 1666-ban pedig Szamosközi Sámuelt szentelték fel lelkésznek.

29 A 15. században lakossága majdnem teljesen nemes volt, rajtuk kívül csak néhány jobbágycsalád élt, akik mindnyájan magyarok voltak. A török dúlás idején a dél-bihari síkság minden települése elpusztult, így Méhkerék is. A források alapján sem tudjuk pontosan megállapítani azt, hogy Méhkerék mikor semmisült meg, de a település az 1692-es összeírásban Mikerek néven a néptelen falvak sorában szerepelt, mint a már említett Bedő. Méhkerék később újra benépesedett, azonban a közelében fekvő ősi település végleg elpusztult. Ma már emléküket csupán a régi oklevelek, összeírások és néhány máig ismert földrajzi név őrzi. Ilyen volt Sáp, amely közvetlenül Méhkerék mellett, északkeleti irányban feküdt, majd ugyanabban az irányban, valamivel távolabb Simonkerék, melytől délre Vémer falu nevét őrizte meg a Vimmeri Telek, Vimmeri tanyák elnevezése.

30 Az 1692-es váradi visszafoglalás után újabb harcok és pusztítások következtek Bihar vármegyében, mert 1693-ban és 1695-ben a tatárok, 1704-ben a rácok, 1717-ben ismét a tatárok pusztították el a bihari lakosságot. A helyzetet tovább súlyosbították a különböző betegségek és járványok.

31 Méhkerék pusztafaluként került a 18. században az Eszterházy-család tulajdonába, amely a Derecskéi uradalom részét képezte. A központjáról derecskéi uradalomnak nevezett birtokot Eszterhazy Pál Antal herceg 1745. március 13-án örökösödési joggal kapta meg Mária Teréziától, akkor már Méhkerék neve is szerepelt az adományozott települések sorában.

32 A lakosok, félve az örökös jobbágysorsra jutástól, tiltakozásukat jelentették be, kivéve Feketebátor és Méhkerék lakosságát, mert ezek még lakatlanok voltak. 1767-ben, amikor Eszterhazy Miklós herceg vette át a birtokot, a környező falvak lakói kérték, hogy a földesúr adja vissza a települések használatába a méhkeréki pusztát, aki kérésüket nem teljesítette, mert sor került a helység betelepítésére.

33 Az új telepesek 400 forint taksát fizettek, mely már az 1768-ban az uradalom településeivel 10 évre kötött szerződésnek is része lett. Méhkerék betelepítése a közeli Jánosda, Hlye, Madarász 26 ZSÚPOS 1989. 7-28. 27 ZSÚPOS 1989. 7-28. 28 ZSÚPOS 1989. 7-28. 29 BARCSA 1906. 191. 30 ZSÚPOS 1989. 7-28. 31 CSÁNKI 1890. 603. 32 SZENDREY é. n. 17-145. 33 NADÁNYI 1938. 497. 265