A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Csobai Lászlóné: Bedő és Méhkerék román népessége az utóbbi két évtized történeti kutatásainak tükrében

Csobai Lászlóné Az 1875-ből származó leírás szerint a lakosság kétnyelvű, s a bedőiek „...egyházi és családi ügyekben az oláh nyelvet használják, de ...mindnyájan beszélik a magyar nyelvet is".

17 Iskola az 1840-es évek közepétől működött a faluban. Kezdetben kizárólag román nyelven folyt az oktatás. Később, feltehetően az 1868-as népiskolai törvényt követően, már görög katolikus jellegű magyar-román tanítási nyelvű, ún. elemi vegyes iskolákban tanultak a bedői gyerekek. Azonban az 1912-ben felállított hajdúdorogi egyházmegyével - mely mindvégig a magyar liturgikus nyelv törvényes elismeréséért harcolt - elkezdődött a román ajkú görög katolikus vallásúak folyamatos asszimilációja. Ezzel az egyház elvesztette a román anyanyelvet megőrző, konzerváló szerepét, amely 1920-ig még valamelyest megvolt, de 1920 után már csak a görögkeleti egyház esetében maradt meg napjainkig. A görögkeleti egyház levéltári anyaga szerint a görög katolikus román parókiákból 1919 után a román papokat elűzték, a görög katolikus magyar pap tisztán magyar nyelven kezdte meg a hittan tanítását, mint Bedőn, holott a háború előtt ezek román parókiák voltak. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a görög katolikus parókiák irattári, levéltári anyagának nyelve is többnyire román és esetleg magyar volt egészen 1919-ig. Görögkeleti felekezeti iskolák működtek, amelyek azután román tanítók nélkül maradtak. A magyarországi románok ügyeinek magyar királyi kormánybiztosa, dr. Sigescu József 1920. évi jelentése szerint a görögkeleti és a görög katolikus egyházközségekben olyan állami tanítók nyertek kiküldetést, akik a román nyelvet nem bírták.

18 Román nyelvű oktatás és hitélet nélkül a kisebbség maga is igyekezett idomulni az őt körülvevő többséghez, magyarul tanult az iskolában, magyarul imádkozott a templomban. így történt ez Bedőn is, mivel 1922-től már csak magyar nyelven oktatták a bedői iskolásokat. Kedvező változást hozott az iskolák 1948. júniusi államosításával egyidőben történt döntés, amely ismét megteremtette - mind a mai napig - a vegyes, a magyar-román tannyelvű oktatást. Bedő gazdasági életében a mezőgazdasági őstermelés a növénytermesztésben (búza, kukorica, borsó és lencse), az állattenyésztésben (szarvasmarha-, sertés- és juhtartás) bírt kizárólagos súllyal. 1930-ban a 660 fős népességből 591 fő (kereső és eltartott együtt) kizárólag a mezőgazdaságból, illetőleg az ahhoz kapcsolódó tevékenységből élt. De nemcsak a kedvezőtlen ágazati szerkezet, hanem a földbirtoklás, a rendkívül életképtelen, alacsony eltartóképességű apró földparcellák és bérlemények, valamint a föld nélküli családok és munkások száma is a gazdasági fejlődés gátja volt. A község határa 1930-ban 1772 kh volt, amelyből a legeltetési társulat 114 kh-t, a nagyváradi nagyprépostság 696 holdat birtokolt. Művelési ágak szerint 17 OSVÁTH 1875. 53. 18 CSOBAI 1994. 319-326. 262