A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Seres István: Békés megyei katonák az erdélyi és tiszántúli kuruc hadsereg összeírásaiban (1704, 1706, 1708)

Seres István regimentje - is részt vett benne." Kárándy Mihály ezredes a Bihar vármegyei Derecske környékén értesült arról, hogy Rác Tököli aradi rác főparancsnok csapatai Szentpéterszeg és Gáborján táján táboroznak, mivel a kuruc felderítők arrafelé látták a tábortüzek fényét. A rögtönzött haditanács úgy döntött, hogy Tépére vagy Berettyóújfaluba viszik a hadakat, és onnan fognak kiküldeni „egynehány portást" a rácok felé, a többiek pedig „leseket hánynak", azaz elrejtőzve, lesben állva várják be az üldözőket. Kárándyék arra számítottak, hogy az ellenség rögtön üldözőbe veszi a kuruc előőrsöt, és az elrejtőzött katonaság meglepetésszerűen csaphat rájuk. A békési Szűcs Mihály vállalta, hogy a kurucokat éjnek évadján elvezeti Tépére vagy Berettyóújfaluba. Derecske táján azonban összetalálkoztak Ilosvay Imre ezredessel, aki megkérdezte tőlük, hogy merre tartanak. Szűcs válaszára - miszerint először Tépére vagy Berettyóújfaluba mennek - rögtön átkozódni kezdett, mondván, hogy „ne Tépézz, ne Ujfaluzz énnekem, hanem oda vígy, az hol amaz tüzek láczanak (az rácz tüze látczván), mert nem hátul akarom én az ellenséget kerülni!". Szűcs ajánlkozott, hogy ő vagy tizedmagával előremegy, és kikémleli az ellenséget, az ezredes azonban egyenesen rávitte a hadakat az ellenséges táborra. A Kárándyék által kidolgozott tervből semmi sem lett, sőt, maga Ilosvay volt az első, aki az ellenség erejét látva megfutott. Az összecsapás a kurucok vereségével végződött. Az 1705. december 22-én, ill. 1706. január 9-én Szurdokon felvett tanúvallatási jegyzőkönyvek szerint a katonák egyöntetűen az ezredest hibáztatták a kudarcért. Az első jegyzőkönyv felvételekor maga Kárándy Mihály ezredes beszélt Szűcs Mihály szerepéről, ezért nem is lehetett véletlen, hogy január 9-én már a békési tisztet is kihallgatták, egy Kárándy-ezerében szolgáló főhadnaggyal és egy közkatonával együtt.

100 Szűcs Mihály a szabadságharc végéig Kárándy ezredében harcolt, és több későbbi forrás is azt bizonyítja, hogy egyike volt a tiszántúli kuruc hadsereg legjobb portyázó tisztjeinek, kalauzainak. így pl. számítottak rá az 1708 szeptemberében tervezett Arad elleni hadjáratban is. Rákóczi Újvárosi Szűcs János ezereskapitányt bízta meg az akció kivitelezésével, amelyben többek között a Sárrét vidéki nép fegyvert fogható lakosainak és a sarkadi hajdúknak is szerepet szántak. A hadjáratra a reguláris ezredek önkénteseit is várták, akik gyülekező helyéül Palocsay György brigadéros margitai táborát jelölték ki. Palocsay szeptember 3-i levele szerint Szűcs már meg is érkezett 4-5 Kárándy, ill. 4 Károlyi-ezerebeli katonával. Szeptember 8-i levele szerint Margitánál már 150 önkéntes lovas gyűlt össze Szekeresi Nagy István kapiA gáborjáni ütközetről mindeddig csupán Esze Tamás írt az 1705. december 22-i tanúkihallgatás alapján, de abból csak az derül ki, hogy az esemény novemberben történt. ESZE 1955. 259-260, 1. jz. Az ütközet dátumát egy 1706. április 20-án, Debrecenben készült dokumentum őrizte meg, amely Bessenyey Zsigmond (néhai Ibrányi László-féle) lovasezredének az 1705. év során elesett, ill. kárvallott katonái név szerinti kimutatását tartalmazza. OSZK Kt. Fol. Hung. 652. fol. 2v. Az eseményeket a következők alapján vázoltuk fel: OSZK Kt. Fol. Hung. 1389. Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteménye, fasc. V. fol. 425r-429r. (a hadbírósági eljárás jegyzőkönyve); MOL G 16 RSZL I. 2. d. fol. 90r-v. (Az utólag, 1706. január 9-én felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv.) 222