A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál A gyógyítás helye általában nem, csak kivételes esetekben fontos. Az adatközlők a keresztutat, néha a kemencét, küszöböt jelölik meg a gyógyítás helyeként. Általában a gyógyítás a beteg szobájában, házában történt. Ennél fontosabbnak tűnik az eljárások gyakorlásának időpontja. Bizonyos gyógymódoknál csak meghatározott időpontokban végzett cselekvések hasznosak. Sokszor fontos a gyógynövények szedésének időpontja. Gyógyításra, gyógynövények szedésére alkalmas időpont általában Szent György napja, nagypéntek, szentkereszt napja, kedd és péntek este. A mágikus eljárások hatásosságát elősegíti, ha azok éjszaka, éjfélkor, napfelkelte előtt, naplemente előtt stb. történnek. A gyógyító eljárásokban használatos eszközökre is már több helyen utaltam. Rontás elhárításához a gonoszűző szereppel felruházott dolgokat alkalmazták: fokhagyma, seprű, tömjén, só, búzaszemek, piros szalag, gombostű. Gyógyításban, különösen ráolvasásokban alkalmazott dolgok a kés, seprű, rongydarab, szén, hamu, szenteltvíz stb. A szenteltvíz és általában a megszentelt dolgok gyógyításban, egészségvarázslásban betöltött szerepe külön figyelmet érdemel. A néphit szerint a vízkeresztkor és más alkalmakkor a templomban megszentelt víz varázs- és gyógyító erővel bír. A szenteltvíz soha nem romlik és nem fagy meg, akár évekig is eltartható. Szinte minden gyógyító eljárásban használják valamilyen formában. Ezzel kenik be a sebeket, csepegtetnek belőle a fájós szembe, fülbe, fogba. Általános gyengeségre is jó, minden beteg issza a gyógyulás reményében. Még az egészséges emberek fürdővizébe is öntenek belőle egészségvarázsló célzattal, de alkalmazzák az ételek elkészítésekor. Állatok ivóvizébe is öntenek szenteltvizet egészségvarázsló célzattal. Gyakran társulnak hozzá a gyógyító eljárásokban - leginkább a rontások, a szemmelverés gyógymódjaiban - más megszentelt dolgok, leggyakrabban a bazsalikom. A népi gyógyászatban a varázserővel bíró számok a 3, 7, 9. Háromszor kellett inni abból a vízből, amelybe ólmot olvasztottak a rontó személyének megtudakolása céljából, hogy elmúljon a beteg ijedsége. Háromszor kellett körbesimítani a torokfájós beteg torkát egy gyíkkal. A szemmelvert gyermek homlokát háromszor nyalta meg a gyógyító asszony. Sok cselekedetet háromszor kellett csinálni naponta. Három csomóval kötötték egy zsebkendőbe a pénzdarabokat, hogy azt a keresztútra téve átragasszák a betegséget más személyre. Ugyanez a hiedelem ismert hét zsebkendővel és hét pénzdarabbal is. A csuklás úgy múlik el, ha kilenc kortyot iszunk a vízből. Ha sebes a kisgyermek bőre, úgy is gyógyítható, hogy napkelte előtt az anya kilencszer megszoptatja a küszöbön. A sírós gyermeket kilencszer kellett átbújtatni a kerítéskarók között, hogy meggyógyuljon. Gyakori, hogy egy eljárásban több varázsszám is szerepel. Pl. a gyermek egyik ruhadarabjával meg kell simítani egy malacot háromszor, majd a ruhadarabot kilenc napig a gyermek párnája alatt kell tartani, hogy álmatlansága megszűnjön. 183