A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília A hazai románok hitvilágának egyik rétegét az idetelepedésük során magukkal hozott alapmotívumok képezik, melyekhez természetszerűleg kapcsolódtak a magyarsággal és a különböző nemzetiségekkel való együttélés során átvett elemek, bár ez utóbbiak száma - az eddigi gyűjtések tapasztalatai alapján - igen csekély. Természetesen a román-magyar együttélés megmutatkozik a népi gyógyászati eljárásokban használt kifejezésekben, hiszen gyakran találkozhatunk betegségek vagy növények elnevezésekor magyar nyelvű szavakkal, ugyanis az adatközlők ezeket csak magyar nyelven ismerték, román megfelelőjüket nem tudták. Gyakori, hogy román család egy ismerős magyar asszonyt kér meg gyógyításra, vagy fordítva. Példa erre az eleki Kerecsényi Lászlóné, aki még az 1990-es évek elején is orvosolta a román családoknál is azokat a betegségeket, amelyeket kenéssel, gyúrással, helyretevéssel lehet gyógyítani. Érdemes megjegyeznünk, hogy pl. a bukovinai székelyek gyakran kértek segítséget román szerzetesektől vagy tudós emberektől a népi gyógymódok alkalmazásában, vagy a moldvai csángó asszonyok a gyógyászati eljárásokban román nyelvű ráolvasásokhoz folyamodtak annak ellenére, hogy nem ismerték a nyelvet.

26 Napjainkban a román közösségekben kevés azoknak a hiedelmeknek a száma, amelyek aktívan élnek, leginkább a szájhagyomány útján terjedő, emlékezetben élő hiedelmekről vannak adataink. Ennek oka - a bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokon, a kulturális, tudományos fejlődésen túl - abban keresendő, hogy míg korábban a hiedelmek, mágikus cselekmények kollektív keretek között zajlottak, tehát a közösség szabályozó ereje befolyásolta ezeket, napjainkra a hiedelmek individuális jelleget kaptak, egy-egy egyéniség őrzi, örökíti át ezeket. A hiedelmek pusztulását eredményezte a több generációs együttélés megszűnése, hiszen az átörökítés legfontosabb színtere a család volt. Ezenkívül a paraszti életforma megváltozásával megszűntek a hiedelmek gyakorlásának, átadásának fő alkalmai is. IRODALOM BENCSIK 1988 Bencsik: Vacile de lapte ín gospodäriile românilor din tara noasträ. In: Martin Nagy, E. (Red.): Din tradijiile populäre ale românilor din Ungaria 7. Budapest, 1988. 7-32. BORZA 1984 Borza, L.: Boli, crediníe §i superstijii - Märturisiri din Chitighaz. Izvorul, 1984. nr. 1. 10-19. DIÓSZEGI 1960a. 87-92; DIÓSZEGI 1960b. 49-73. 184