A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília Feltétlenül meg kell említenünk azokat a tényezőket, amelyek jelentős szerepet töltenek be a gyógyító eljárásokban: ilyen a gyógyító személye, a gyógyítás helye, ideje, felhasznált eszközei és a varázsszámok. A gyógyító személyével kapcsolatosan már említettük, hogy az eljárásokat általában nők, idősebb asszonyok végezték. Szinte minden faluban ismertek olyan személyt, aki különösen értett ezekhez a praktikákhoz. A racionális gyógyítást általában mindenki ismerte és gyakorolta, ám az utóbbi időben már ezek a gyógymódok - az orvosi hálózat kifejlődésével - elhaloban vannak. A mágikus eljárásokat nem végezhette akárki. Minden településen élt olyan ember, aki ismerte a tej viszszavarázslásának módját. Ezeket a közösség mágikus tulajdonságokkal ruházta fel, más varázslásokban, gyógyításokban is szerepük volt. (Kétegyházán Soane és Hodoroagä csordás, Gyulán Anka néni, Battonyán Seca Anca, Körösszegapátiban Lina néni, Körmösdpusztán Mari néni, Bedőben Borbás, Méhkeréken §tefan Drii ismerte a tej hasznának visszahozatalát célzó mágikus eljárásokat.) Gyakori annak említése, hogy a mai Romániához tartozó településen élő emberekhez jártak a gyógymódok megtudakolása céljából. Ezek általában férfiak, akik különös ismertetőjegyekkel bírnak, apró termetűek és piros a ruházatuk. Fontos volt, hogy a beteg higgyen a gyógyítóban és az általa gyakorolt cselekvésekben, mert ellenkező esetben az orvoslás hatás nélkül maradt. Gyakran szükség volt a gyógyításban a rontást, betegséget okozó személyre is. Különösen szemmel verés esetében, ha a rontást nem szándékosan követték el, a rontó személyt kérték meg, hogy a gyógyító által előírt praktikákkal gyógyítsa meg a beteget. Teljesen érthető, hogy ezek a személyek szívesen siettek a gyógyító és ezáltal a beteg segítségére. A mágikus gyógymódokat nem lehetett egyszerűen megtanulni, ezeket el kellett lesni. Gyakori volt, hogy az anya ráhagyományozta tudományát leánygyermekére. Természetesen magának a gyógyítónak is hinnie kellett az általa végzett eljárások hasznosságában. Gyógyító asszonnyal már nem találkozhattam a falvakban, ezek az egyének már elhunytak, s tudásuk csak töredékesen hagyományozódott az utódokra. A máig fennmaradt gyógymódok azonban tanúskodnak a népi gyógyítás tudományának valamikori gazdagságáról. A gyógyítókkal, tudósokkal kapcsolatosan fontos megemlíteni Diószegi Vilmos 196l-es méhkeréki, kétegyházi és gyulai román adatközlőktől magyar nyelven gyűjtött anyagát, melyben megemlíti, hogy a románok ismertek gyógyító személyeket, tudósokat, akik meg tudták nevezni a betegség okozóit, és orvosolni tudták a betegséget.

25 PÓCS 1981. 496-498; PÓCS 1982. 368-377. 182