A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál A hazai románoknál a ráolvasás egyértelműen a nők feladata volt.

17 Ez valószínűleg az életmódból adódó sajátosság, ugyanis a férfiak feladata a család eltartása volt, így kevesebb időt tölthettek a család körében. A gyógyítás feladata így az asszonyokra hárult, s az asszonyok közül is az idősebbek gyakorolták. A fiatalok valószínűleg azért nem alkalmazták, mert hiányzott a ráolvasás hatékonyságáról való meggyőződésük. Általános, hogy mindig valamilyen ismerőst, rokont (anyát, anyóst, nagynénit) hívtak a beteghez, s e tevékenységért semmiféle fizetség nem járt. A gyűjtött román anyagban remekül összeegyeztethető a mágia a vallásossággal. Méhkeréken pl. egy nagyon vallásos, templomba járó asszonytól sikerült a legtöbb ráolvasást gyűjteni. Jellemző, hogy a gyógyító általában Szűz Máriától kér segítséget a betegség elűzéséhez. A ráolvasás hatékonysága függ az előírt körülmények betartásától. Ezek a ráolvasást végző személyek szerint különbözhetnek. Ilyenek pl. a gesztusok, mozdulatok, szövegek, tárgyak, felhasznált dolgok, az eljárást végzés időpontja, helye, száma stb. Azok az eszközök, amelyek segítségével a betegséget ráolvasás kíséretében elüldözik a következők: kés, seprű, sarló, kenderfésű. Ezeket gyakran emlegetik a ráolvasó szövegben is („Ca eu cujitu împunje-te-oi!" - Késsel megszúrlak!). Van néhány olyan dolog, amelynek az eljárásban tényleges gyógyító szerepe van, pl. ráolvasás közben a sebnek, kelésnek a mézzel való kenése.

18 A gyógyítást elősegítő dolgokat általában meghatározott módon kell megszerezni (pl. frissen hozott, érintetlen víz, „apä nä-neeputä"). Sokszor előfordul, hogy ezeket az eljárás végeztével a betegnek adják (pl. a szenteltvizet megissza a beteg). A ráolvasás 3, 7 vagy 9 alkalommal történik 3, 7 vagy 9 napon át. Mind az eljárásban, mind a ráolvasó szövegekben ezek a leggyakrabban előforduló számok. A szövegeket halk, monoton hangon mondják, csupán azokat a részeket hangsúlyozzák, amelyekben természetfeletti lények segítségét kérik a gyógyításhoz, vagy megparancsolják a betegségnek, hogy távozzon el a testből. A ráolvasó szövegek szerkezete általában a következő elemekből áll: - kérés vagy parancs „Doamne ajutä, mare Maicä Sfintä, Io mä rog Jîie, tu-m ajutä mie!..." (Segíts nagy Szent Anya, Imádkozom hozzád, segíts nekem!...); - allegóriás elbeszélés „Sä luarä noauä nurori, eu noauä strîgoi eu noauä cujite-ascuíite 17 MARTIN E. 1984. 20-25. 18 FILIMON 1913. 284-291; SULICA 1914. 254-256. 175