A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

Martyin Emília (Ne rázd magad, rázna a hideglelés!), „Lovi-te-ar calu, nu mä tä piscäli!" (Rúgna meg a ló, ne mindig piszkáljál!), „ Mínce coléra ghinele äste ca ta su picior îs!" (A kolera enné meg ezeket a csirkéket, mert mindig láb alatt vannak!), „Mínce-te ciuma pruncuíu mneu, d-apu iára ai cäpätat punt negru!" (A pestis egyen meg kisfiam, hát megint fekete pontot kaptál!), „Inde m-a£ pus pipa, calce-va nevoie!" (Hová tettétek a pipámat, a nyavalya törjön ki!), „Rupa-í dracu bríncile da dîce-ai me§terit dacä nu te-njelej!" (Az ördög törje ki a kezedet, minek mesterkedsz, ha nem értesz hozzá!), „Bata-te nevoie, da nu fii a§e hamisíta!" (Ne kapkodj, a nyavalya törjön ki!), „Noa, da iarä-ai baut, dracu sparga-î majäle!" (Na, már megint ittál, az ördög lyukassza ki a beledet!), „Väzut-ai tu pä dracu, orbascä-te Dumnezo!" (Láttad te az ördögöt, vakítson meg az Isten!), „Sara-í uätii, da n-ai väzut!" (Ugrana ki a szemed, hát nem láttad!), „Mínce-te freanja, da dî ce te tä baj aci!" (Mit okvetetlenkedsz, a szifilisz üssön beléd!). A példákból érzékelhető, milyen funkcióváltozásokon mentek át a szövegformulák az idők folyamán. A változatos nyelvtani formák mellett megfigyelhető, hogy ezeknek a leggyakrabban alkalmazott átkoknak a jelentéstartalma, használata változott a leginkább, és ezekbe épült be a legtöbb magyar kifejezés. Ezek a szinte kizárólagosan román nyelven használt szövegformulák még ma is élő elemei a települések folklórhagyományának, és mind tartalmi, mind formai szempontból sok érdekességet tartalmaznak. Természetesen funkciójuk lényegesen megváltozott, már nem elsősorban a kimondott szó mágikus erejébe vetett hit az alapjuk, hanem főként az indulatok levezetésére szolgálnak. Az áthagyományozódás törvényszerűségei révén azonban mindenképpen megőrizték a valamikori népi hitvilág néhány elemét, a megítélésükben pedig a népi erkölcs, értékítélet is megfogalmazódik. A régi formulák mintájára folyamatosan újak keletkeznek, s egyre gyakoribb főként a szitkozódásokban a magyarból átvett kifejezések használata. A ráolvasás különös figyelmet érdemel, tekintve, hogy még napjainkban is sok ráolvasó szöveg gyűjthető a román közösségekben. Igen sok betegség gyógyításában alkalmazták a ráolvasást, melynek alapja a kimondott szó varázserejébe vetett hit. A varázsló, gyógyító személy szómágiával kényszeríti rá a démonra a maga akaratát. Természetesen ehhez arra is szükség volt, hogy a beteg tisztelje a gyógyítót és higgyen az eljárás hatásosságában. A ráolvasások fontos szerepet tölthettek be a gyógyászatban. Ezt bizonyítja az is, hogy viszonylag sok ráolvasás megőrződött annak ellenére, hogy ezt csak ellesni, ellopni lehetett, senkivel nem tanították meg. A ráolvasás egy mágikus eljárás, amelyet egy meghatározott személy végez el egy gyakorlati cél elérése, a beteg meggyógyítása érdekében. Az eljárással kapcsolatosan három tényezőt kell feltétlenül megemlítenünk: a ráolvasó személyét, a ráolvasást mint rituális eljárások együttesét, a ráolvasószövegeket mint népköltészeti alkotásokat.

16 PAVELESCU 1945. 82-85. 174