A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál téssel fogalmazódik meg, s általában az ember számára legfontosabb, legkedvesebb dolgokra vonatkozik. Éppen ezért szerepelnek az átkokban leggyakrabban a halál legkülönbözőbb megszégyenítő, nagy szenvedéssel járó formái, valamint a legsúlyosabb betegségek vagy ezek változatos formájú szimbólumai.

15 Az átok jelenlévő és távollevő személyre egyaránt irányulhat. Az általában rövid szövegekben az imperatívuszban vagy vokatívuszban alkalmazott legkülönbözőbb igék használata jellemző (egyen, vigyen, taposson, üssön, verjen stb.). Gyakori az igék ismétlése a hatékonyság megerősítése céljából. Az átkok hatékonyságába vetett hit egyre gyengül, tulajdonképpen ezekben ma már nem hisznek igazán, pusztán egy-egy esemény, történés kapcsán említik meg, hogy mégis lehetséges a hit igazolódása. A hit gyengülését segíti az is, hogy az átkok olyan szavakat tartalmaznak, melyek jelentéstartalma megváltozott, vagy már nem ismert, így ezeknek a súlyossága más megítélés alá esik. A betegségek előidézésére irányuló átkozódások és káromkodások köre igen gazdag, ezek tartalmukban és megfogalmazásukban nagyon változatosak, vonatkozhattak személyekre, állatokra, sőt tárgyakra is. A legsúlyosabb napjainkban is használt ilyen jellegű átoknak számít a „Mînce-te boala ce re!" (A rossz betegség egyen meg!). A betegséget nem tudják megnevezni, a közlések szerint ez volt a legsúlyosabb betegség, ami élőlényt érhetett. Ezzel szemben ennek kicsinyítő képzővel ellátott változata, a „boluîa ce re" kevésbé súlyosnak minősült, mert a rángógörccsel járó gyermekbetegség általában elmúlt, míg az előző halálos kimenetelű volt. A betegségek előidézésére irányuló átkokban gyakorta szerepelnek a betegségek elnevezései is: „fene" (lépfene), „freanja" (szifilisz), „sclepjele" (halálos kimenetelű sírógörcs), „coléra" (kolera), „ciuma" (pestis), „racu" (rák), betesjgu (betegség). Érdekes szempont az átok súlyossági fokának megítélésében az igék használata: „calce-te" (taposson meg), „lovasca-te" (üssön meg), „bata-te" (verjen meg), „mínce-te" (egyen meg). Az igék alkalmazása szempontjából némely szövegformulának csak egy, másoknak több variánsa van, s az átok súlyosságát befolyásolja, hogy melyik igét alkalmazza az átkozódó. Pl. az „Orbasca-te Dumnezo!" (Isten vakítson meg!) vagy a „Mínce-te nevoie!" (A nyavalya egyen meg!) súlyosabb átkoknak számítanak, mint a „Cure-J uätii!" (Folyjon ki a szemed!) vagy „Calce-te nevoie!" (A nyavalya taposson el!). Az ilyen típusú átkok alapja lehet az utálat, a düh, az irigység, de az igaztalan vádaskodásra, hazugságra, részegeskedésre való reagálás is. Az átok tartalmának súlyossága mindig a közeg és a helyzet függvénye, s ez megjelenik a szövegformulák megfogalmazásában is. Pl.„Mîncete betesjgu, ca tare te-ai ímbatat!" (A betegség üssön beléd, de berúgtál!), „Ce te faci cu fire, pomni-u-ai da ciudä!" (Mit mérgeskedsz itt, pukkadnál meg!), „Nu te tä strofoca aci, scutura-te-ar frigurile!" 15 MARTIN 1998. 134-136. 173