A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál Természetesen már a terhesség ideje alatt is vigyáznia kellett az anyának születendő gyermeke egészségére, s annak megszületése után arra, hogy ne apadjon el az anyatej. E célból, ha vendégségbe ment, ott kenyeret és sót evett, ruháján, mellén felfelé tűzött tűt viselt, és nem húzhatott vizet a kútból. Számos szabott és tiltott cselekvés szabályozta az anya mindennapi életét. Nem önthette ki pl. este a gyermek fürdővizét, nem teregethette ki a gyermek pelenkáját naplemente után, mert ezek által a gyermek megrontható. Az újszülött elcserélésének megelőzésére számtalan óvintézkedést tartottak hatékonynak. Keresztelőig nem hagyták a kisgyermeket egyedül, sötétedés után pedig lámpát, gyertyát, tüzet gyújtottak, mert a világosság, illetve a füst meggátolják a gonosz megjelenését. Naplemente után fordított seprűt állítottak az ajtóba, vagy fokhagymával kenték be a kilincset. Ezeknek a hiedelmeknek az alapja a hely jelképes lezárása volt. Hasonló célzattal szúrtak kést az ajtófélfába, ablakkeretekbe. Védelmül szolgálhatott az édesanya valamelyik ruhadarabja, leginkább a kötényét terítette a gyermekre. Hat hetes koráig az édesanyának a kisgyermekkel egy ágyban kellett aludnia, s az anya nem fordíthatott hátat gyermekének. A gonoszt volt hivatott elűzni a gyermek csuklójára kötött piros selyem („fitäu") is. Mindezek a cselekedetek azt a célt szolgálták, hogy a boszorkány ne férkőzhessen közel a gyermekhez. A családban nagyon szigorúan megtartották ezeket a közösség által diktált szabályokat, ugyanis a cserélt gyermek visszavarázslására, gyógyítására nemigen tudtak hatékony eljárásokat. Azt a tényt, hogy a néphit valamikori alaprétege összekapcsolódott a vallásos életből vett elemekkel, jól bizonyítja, hogy a természetfeletti lények hatalma a keresztelő után megszűnt. Vallásos elem a hiedelemvilágban sok helyütt előforduló szenteltvíz és általában a szentelmények, melyeket egyaránt használtak a rontás megelőzésére, illetve a visszavarázslási, gyógyítási eljárásokban. Szerepelnek vallásos tárgyak, szentelmények (bazsalikom, tömjén, imakönyv, biblia) a kisgyermek ágyába, pólyájába, feje alá elhárító célzattal elhelyezett tárgyak között, a rontás visszavarázslásában pedig gyakori elem a szenteltvízzel való behintés, vagy a szenteltvíz beleöntése a fürdővízbe. A rontó lények ellen védelmet biztosít embernek, állatnak a vízkereszti házszentelés. A gonosz hatalma elleni védelmet, az állatok megóvását a boszorkány ártó hatalma ellen sok változatos preventív eljárás szolgálta. Elűzhetik a gonoszt az istállóban, istállóküszöb alá, gerendára, ajtóra, az istálló négy sarkába, jászolba helyezett tárgyak: só, fokhagymafüzér, tömjén, lópatkó, seprű, kilenc görcsre kötött rongydarab, piros szalag, rongybábu. Ez utóbbira vonatkozóan különösen Bedőben és Körösszakálban találtam bőséges adatokat. Egyes elbeszélők szerint ezeket éretlen kisgyermekekkel csináltatták, vagy felnőttek készítették valamelyik ruhadarabjukból. 171