A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Martyin Emília: A nép gyógyítás emlékei a magyarországi románonknál

A népi gyógyítás emlékei a magyarországi románoknál mák („mac") - gubójából teát főztek az álmatlanságban szenvedő vagy nyűgös gyermeknek paprika („piparcä") - szárából paradicsomszárral és katángkóróval fürdőt készítettek reumás betegeknek kömény („chimimog") - teája székrekedésre jó tök („ludaie pamíntului") - dagadt testrészekre tették kapor („morar") - hagymával korpaciberébe („chisälijä") tették, a tüdőt tisztította zab („oväz") - az orbánc („orbalî") és a jégárpa („ustior") gyógyítására használták, zabszemmel szúrták ki a sebet lósóska, paréj („stevie") - teáját gyomor- és hasfájásra itták, de a magas vérnyomást is gyógyította búzakorpa („taríja") - felmelegítve, ruhába kötve fájós fogra tették - korpaciberét csináltak belőle, amit a tüdőbetegekkel itattak birsalma („mär butii") - a szárított leveléből készült tea a magas vérnyomást csökkentette akác („rug") - az akácfa levelét kelésre („buboi") tették liliom - a fehér liliom virága kelést, pálinkába mártva vágott sebet gyógyít feketenadály - apróra vágva, pálinkába áztatva itták gyomorbántalmakra fülfű („uretiu§ca") - nedvét a fájós fülbe csepegtették útilapu - levelét kelésre tették cickafarkfű - teája fejfájásra jó farkasalma - a belőle készült tea a vesebetegségeket gyógyítja büdösporvirág - rézgáliccal és disznózsírral keverve a rühes embert kezelték vele 167