A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gábor Gabriella: Középkori pártaövek Békés megyében

Középkori pártaövek Békés megyében lehetőség nyílt az öv rekonstruálására. Az övszalagot a csat szíjszorító részébe bújtatva két szegeccsel erősítették meg. Az ovális keretű, téglalap alakú csat után négyszög alakban elrendezett négy kör alakú veret, egy szögletes veret, majd ismét négyszögbe rendezett négy kör alakú veret következett. A mintarészlet ötször ismétlődött meg az övön. A díszítő veretek után a lyukvédők és végül a karéjos csúcsú, téglalap alakú szíjvég következett, szíjszorítójába az övszalagot itt is két szegeccsel rögzítették (4. kép l).

22 Ugyancsak ebből a temetőből került elő a 37. sír betöltéséből egy négyszögletes veret, valamint az 5. szelvényből egy csat töredéke és egy ép szíjvég. Az utóbbi darab igényes kidolgozású, vésett vonalakkal és esztergált körökkel díszített (2. kép 3-5; 4. kép 2-4).

23 Fémveretes övek A pártaöv különböző változatainak ide tartozó darabjain az övszerelvények fémből készültek, melyek változatos alakú és díszítésű, préselt lemezből való veretek, szíjvégek és csatok. A csatok között vannak lemezes csattestű és öntött csatkeretes, valamint teljes egészében öntéssel készült darabok. A fémlemezek mintáit préseléssel alakították ki, a domborított mintákat esetenként vésett és poncolt motívumokkal cizellálták.

24 Az övek pántja bőrből volt, a szerelvényeket a bőrön kivágott lyukakba helyezett bronzból vagy vasból készült szegecsek rögzítették, a szegecs szárát pedig a bőr hátoldalán lemez alátétre kalapálták el. A vas övcsatok és kapcsoló elemek kovácsolással készültek. Békésen a Kastély zugban, az ásatáson szórványleletként talált csat öntöttbronzból, a csatpecek pedig vasból készült. Az áttört csattest ívelten kiszélesedő végén aranyozás nyoma maradt meg (9. kép 5).

25 Az örménykútihoz hasonló övgarnitúrák voltak pl. a csúti temetőben, kora: XIV-XV. század (GEREVICH 1943. 119, 130-132, 24. kép), Csengelén (HORVÁTH 1978. 13, III. t.), Tiszaújfalun (SZABÓ 1938. 66, 353. kép) és Nagylakon is (SÁNDOR 1959. 115, 118, XI. t. 1-4), az utóbbi három lelőhelyen talált övtartozékok kora: XIV. század. Szatmári Imre ásatása, 1993 (SZATMÁRI 1994. 70-71, 8. kép); МММ ltsz.: 94.2.23-26, a rekonstruált öv H.: 86,5 cm, Sz.: 3 cm, koruk a XIV. századra keltezhető. A szórványként előkerült csat tökéletes megfelelője a Tiszaújfalun talált övön látható (SZABÓ 1938. 66, 353. kép), hasonló kidolgozású a Nyársapáton szintén szórványként talált szíjvég is, ennek kora: XV. század (BENKŐ 1980. 336, 10. t. 1. kép, 21. t. 15. kép). A fémek egyik alakformáló művelete az olvasztás és a kovácsolás mellett az öntés. A pártaövek kapcsolására szolgáló bronzcsatok, csatkeretek egyoldalas öntőformában készült tömör öntvények. Az öntőmintát (a tárgy negatív formáját) formázószekrényben, agyaggal kevert formázó homokba, homokkőbe faragva vagy más fémből készítették el. Lemezből készült tárgyaknál alkalmazott kikészítő és díszítő művelet a préselés, a trébelés. A kisméretű, finom domborítással elkészített formákon, a mintaelemek részleteit hántolókkal, vésőkkel mélyítik ki, illetve változatos fejű és mintázatú poncolókkal beütött mintákkal alakítják ki. Ez a díszítő művelet a cizellálás, a finom vésés (HALMÁGYI-RIEDEL 1986. 55-62). Szatmári Imre ásatása, 1991. RégFüz, 43. (1991) 51; MRT 10. 41, 141. t. 1. kép; JMM ltsz.: 91.1.161. 117