A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28. (Békéscsaba, 2006)

Gábor Gabriella: Középkori pártaövek Békés megyében

Gábor Gabriella oldala fogazott, csúcsos vége karéjos kiképzésű. Felületét vonalból és pontokból kialakított virágminta díszíti (2. kép 2a-c).

18 Kaszaperen a 123. sírból teljes övgarnitúra került elő, amely öt négyszögletes veretbol, négy lyukvédőből és tizenkét kisméretű, kör alakú veretbol, valamint csatból és szíjvégből állt. Az övcsat ép, formája és mintája a fövenyesi temető 7. sírjában talált csattal megegyező volt.

19 A 125. sírban lévő öv díszeiből két szögletes veret, egy lyukvédő és két kör alakú veret mellett egy körökkel és vonalakkal díszített csontlap töredéke maradt meg. Ez utóbbi egyaránt lehetett csatlemez vagy szíj vég darabja. A 162. sírban talált övtartozékok között a három szögletes, a négy kör alakú és a három lyukvédő vereten kívül csat és szíjvég is volt. Az utóbbi kettő formája megegyezik a 123. sírban talált övön lévő csattal és szíj véggel.

20 A mezőkovácsházi temetőben csontveretes öv nem került elő, az egyetlen csontból készült övcsat a 95. sírban volt. Bálint Alajos leírása szerint a téglalap alakú csattest alsó és felső szélére egy, a csatlemez és a csatkarika érintkezésénél pedig három párhuzamos vonalat véstek.

21 Az Örménykút, décsi Telek-halmon kibontott 3. számú sírban eltemetett fiatal nő fejét fémszálakból font szalagpárta, derekát teljes övgarnitúrából álló öv díszítette, melyet eredeti helyzetben sikerült feltárni. Az övtartozékok között öt négyszögletes és huszonnégy darab kör alakú veret, négy lyukvédő, szíj vég és csat volt (3. kép a-e). Az övtartozékok kidolgozása faragással, illetve esztergálással készült. Mindegyik darabot vasszegecsekkel erősítették fel az övszalagra. A kör alakú véreteket középen rögzítő szegecsfej alá bronlemez alátétet helyeztek (3. kép e), míg a lyukvédőket rögzítő kettő és a négyszögletes véreteket tartó négy szegecs fejét alátét nélkül kalapálták a csont felületére, illetve az övszalag hátoldalára. Az övtartozékok laza szövésű szalagot díszítettek, ennek kis töredéke az egyik négyszögletes veret hátoldalán, a rögzítőszegecs vaskorróziójába tapadva maradt meg. A szövéshez S irányban sodrott, vastag láncfonalat és Z sodratú, vékony vetülékfonalat használtak. A vetülékek a szövet felületén egymást X alakban keresztezve, hálómintát alkottak (2. kép 6). A csat peckét is vasstift rögzítette a csattesthez, a pecek azonban nem maradt meg. Az ásatáson készített rajz és a fotók alapján megállapíthattuk, hogy az övet becsatolva helyezték a halott derekára, azaz a szíjvég felőli végét áthúzták a csatkarikán. A díszítőelemek sírban megfigyelt sorrendje alapján A fövenyesi darabokhoz hasonló formájú és kidolgozású övtartozékokat ismerünk Ladánybenéről, a korukat Szabó Kálmán a XV. századra keltezte (SZABÓ 1938. 66, 352. kép), Nagytályáról (KOVÁCS 1973. 129, 136, V. t. 1-7, VIII. t. 1,5) és Csúfról, ez utóbbiak korát az ásatok XIV-XV. századinak határozták meg. A csúti temető 107. sírjában talált öv csatja és szíjvége csaknem pontos megfelelője a fövenyesi temető 66. sírjában előkerült daraboknak, egy apró eltérés figyelhető meg: a fövenyesi szíjvégről hiányzik a két esztergált kördísz (GEREVICH 1943. 130, 24. kép). A fövenyesi 7. sír csatjának párhuzamát pl. az orgondaszentmiklósi leletek között találjuk meg, amelynek kora: XV. század. (OBERSCHALL 1942. 8, IX. t. 1). BÁLINT 1938. 154-156, XIII. t. BÁLINT 1938. 154-156, XIV. t. BÁLINT 1939. 155, XXIX. t. 16. 116