Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Ó, Istenem, de szíp vagy! Az Elátkozott király - aszongya - szomorú. Magának akar. - Pedig én, tudod, kit szeretek? -Nem tudom, te Világszíp asszony! Mondd meg! -Arany Gyulát - aszongya -, aki útba igazított. Én Arany Gyuláho akarok menni felesígül, nem az Elátkozott királyho. De vigyázz, mer elpusztít! Most itt van tizenkét testvírem, tizenkét királyfiú, tizenkét bika képibe elátkozva! Azok bejönnek, tizenkét katlan tüzet megesznek. Tizenkét órakor. -Tudom, hogy fel tudsz nyerni bennünket, csak az Elátkozott király nem tud elengedni tígedet! Akkor szípen visszahelyezte rá a koporsót. Tizenkét órakor elsötétedik a szoba. Hatalmas bömbölésekkel megnyílik tizenkét ajtó, tűzokádva bejön tizenkét bika. Nízte Dániel. Tizenkét szarv van a fejek tetejin. Szarv, kinőve! Előkapta a kardot, sorolta lefele nyakukat, fejüket! Mind megrázkódtak, tizenkét királyfi vót. Kijött a Világszíp asszony, tündöklően. Kétfelé vágta a Világszíp aszszonyt. Kivitte egy szökőkutho, kimosta. Az is boldog lett. Hun látták magukat? Fenn a tengerparton. Felnyerte űket! Jött az Elátkozott király. -Hmmm, elhoztad? -De megígérted, hogy a zenélő malmot nekem adod! -Meggondoltam! Kírjél annyi kincset, aranyat, amennyit kírsz! Adok neked - ha kell -, ötven kocsival, adok neked ezüstöt, gyémántot. -Nem kell nekem! Nekem a zenélő malom kell! -Ha megvívsz velem, akkor elviheted a zenélő malmot! (Elátkozott vót ám!) -Ejnye, ejnye, egy király betartja a szavát! Én betartottam a szavamat, én szót fogadtam neked! De - aszongya - megmérkőzünk, ha nem adod! Felült Cigány Dániel a lovára, negyvennyolc lábú vót. Űneki tizenkét lábú táltos bögejcsikója vót. Majd összetűztek. Levágta egybül a lórul a Cigánykirály fia az elátkozott Nikitát. De hát füst és láng jött a nyakán. Aszongya: -Hiába vágol le milliószor, én úgyis megöllek! 52