Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Adjál háromnapi pihenést - aszongya -, utána megölhetsz! Kírte a cigányfiú, tudta, hogy a Világszíp jányt bevitte magáho. -Ó, kedves szívem szíp szerelme! Én a tied, te az enyim, ásókapa, meg a nagyharang válasszon el egymástul! -Mondd meg mán, miben van az a nagy erejed, hogy veled senki nem bír? Aszongya: -A fekete hegyekben van egy fekete rózsa. A fekete rózsában van egy galamb. A galambnak rá van egy kígyó tekergőzve a szárnyára, ha azt a kígyót szíjjelszakítsák, én rögtön meghalok. (Kihallgatta a nő.) -Szegíny cigányfiú meg bent sétált. Nahát, a három napbul egy van még, mer két nap eltelt! -Nahát, eriggy a fekete hegyekbe! Ott van egy fekete rózsa, és szakítsd le a fekete rózsát, törd kétfelé! Benne van egy galamb. A szárnyán van egy kígyó, megölöd, oszt megszabadulsz! Úgy is tett a fiú. Kiment, kettészakította a fekete rózsát, a galambot megfogta, a szárnyán széttépte a kígyót. Füstfelhőnek vált az Elátkozott király, és eltűnt! Na, most ott van tizenkét fiú lovon. A Világszíp asszonynak a testvírei. Ű elébe vette a Világszíp asszonyt, maga elébe, elvitte. Hát, Arany Gyulának adta. -Kedves Gyula barátom! Csókolgatta Gyula: -Maradjál itt száz évig nálunk! Hiszen úgy szeretlek! -De mondhatnék én neked valamit, ide figyelj, Gyula! Tudom, hogy nagy király vagy, Arany Gyula! Most mán arany az országod, arany szőlőskerted van, nevető barack, mosolygó szőlő van a kertedbe, tizenkét tündérkirályfi a sógorod! De mondd meg azt nekem: most mán hazamehetek? Mán nincs mitűl fíljek, megnősülhetek? -Sajnos, nem tudsz hazaérni. Útközben levelet kapol. - Hát te tudós vagy, Gyula? -Hát, nem fogsz hazaérni. Na de, jól van! Menjél békivel! Vigyél aranyat, ezüstöt! Rakatok a málhára! -Á - aszongya -, megyek én tovább! 53