Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A fiú odament. Nem látta senki, ebédeltek. Kinyitotta az ajtót, kivette a kulcsot (de azt az ajtót nyitotta ki, ahol ki lehetett menni a királyi palotábul!). Visszament a szoborho, beletette a kulcsot: pont bele való! Megfordította, kivette a bakót, elkezdett szaladni, szaladt, ahogy csak tűlle telt! Nízi, nízi a Tündérkirály: -Hej, hej öreg kertísz, túljártál az eszemen! Ahogy nevetett a Tündérkirály, úgy hullott le a fákról a levél meg a gyümölcs! -Megállj, te kertísz, beküldtél valakit! - Nem baj ! Ott maradt üresen a szobor. A jány kiment, megijedt, aszongya: -Apám, kedves, felsiges apám, mi van? Aszongya a Tündérkirály: - Ez a fiú, a Kódus Károly fia most mán a világ legelső vitézének válik, akit senki a világon, míg il a fődön, a nap süt, a szél fú, senki meg nem bír vele! Nem mondom el a titkot - aszongya -, hogy mit vitt el, de - aszongya - fiam, elvitte Tündérország, a világ összes vitézségit, erejit, magával! A jány leült, oszt sírt. Aszongya: -Visszajön hozzám? -Ni, még - aszongya - mit nem kírd! Vót, meglopott bennünket! A legíny szaladt, szaladt, oszt addig szaladt, hogy majd elesett, a homokba elbútt: nem mennek utána? Nem! Hát ment vagy két mérfődet, ott várta az öreg, pipált: -No, jó, hogy elhoztad, legalább most ehetünk túrós tésztát, de ehetünk, fiam, lekváros derelyét is, de sütött csirkét is! Aszongya: -Bontsuk ki! -Nem, fiam, majd otthon, Sára nénédnél, anyádnál bontsuk ki. -Vajon anyáméknak nem tudnék belűle adni otthon - aszongya -, ha nincsen nekik? -Annak is adnak, csak gyere, gyere, gyere - fogta. Megérkeztek a kis révészlakba a tündérbakóval. -Nahát, főztél valamit? - kérdi a férje. 95