Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Főztem én - aszongya - halat! - Ó, kár vót - aszongya -, itt van a sok drága ennivaló! Olyan bakót hoztunk, ha belenyúlunk, amit csak akarsz, azt vehetsz ki belűle! De tudom, mindig életedben a lekváros derelyét szeretted, dehát én a töltött csirkét, majd eszek valamit! Nahát, fiam, nyújjál bele, oszt gondoljál! Nevetett, nevetett az asszony, az öreg révész felesíge: - Hát - aszongya - legalább megpihen a lelkem a sírban, hogy boldoggá tetted egy szerencsétlen ember fiát! Belenyúlt, aszongya: - Na, mire gondolsz, fiam? Aszongya: - Aszonta, hogy Sára néném a lekváros derelyét szereti. Akkor arra gondoljak? -Amit te akarsz! - Hát, én nem bánom - aszongya -, no akkor tessék teljesíteni Sára nénémnek a kívánságát, amír elbújtatott! Legyen lekváros derelye! Belenyúlt, kihúzta a Világ hatélű kardját, ami a világot meggyőzte, hat éle vót, sárkányokat, városokat tudott pusztítani! - Ó, fiam, hát milyen ez? Fiam, fiam, hát nem a lekváros derelyét nízed? Ejnye, ejnye, Károly! -Hát - aszongya -, kedves apám - megcsókolta -, hát egy kard! (Játszott a levegőbe!) -Á, nízz mán lejjebb! (Hátha valami túrós tésztát vagy valami mást is talál, hátha sonkadarabot!) Belenyúl, kivette a Világ tükördolmányát! -Ejnye, ejnye, fiam, hát mi ez, kard meg tükördolmány? (Mán tudta az öreg révész!) -Ejnye, ejnye, fiam, nyújjál lejjebb, fiam, hátha még lejjebb van! Én meg - aszongya - egy kis paprikás krumplit akarok enni! Belenyúl, kivette a tükörcsákót, ami láthatatlanná tette az embert! - Ejnye, te gyerek, te gyerek, te nem tudsz egy kis ennivalót adni?! - Hát adnék szívesen - aszongya. - No, lejjebb, ott van a sarkába, ott, ott, ott, ott a tűtöttcsirke! 96