Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Hallod, fiam, én révész vagyok, pedig valamikor, rígente-rígente kertísz vótam a Tündírkirálynál. Megöregedtem, révész lettem. Azon a tengerparton lakik a Tündírkirály, annak az udvarán van egy vasszobor, és abba a vasszoborba van egy bakó. Az olyan bakó, fiam, ha abba belenyúlnál és kivennél, amit gondolnál, ennivalót, a lenne! -Juj, de jó vóna az a bakó - aszongya -, révész bácsi! Amig csak éhesek vónánk, vóna ott minden! -Hát, fiam - aszongya -, elkisírlek, egy napi járás ide! Eriggy be, kírjél szógálatot! Legyél ott három-négy napig, öt napig, fiam, és lesd ki, mikor nincsenek ott! Odaadom a kulcsot, mer onnan a szobor kulcsát elhoztam! Nyisd ki, és vedd ki a bakót, és szaladj ki vele! -Jól van, ídesapám, hogyha ílek, akkor megteszem! Elindultak, mentek a tengerparton, mentek egy nap hosszat, mikor meglátta a fiú: nevető gyöngyökbül állt a palota, királyi hárfákra szóltak a zenék, tündérek repdestek! Beköszönt. (Ű mán, az öreg révész visszajött, hogy meg ne lássa a Tündérkirály, mer ő ott vót valamikor kertísz, oszt ellopta ennek a szobornak a kulcsát!) Bement: -Szerencsés jó napot, kedves, felsiges király atyám! -Isten hozott, te födi ember fia! Ugyan mi járatba vagy, mikor erre még a madár se jár, a szellők is ritkán fújnak? Olyan nagy öröm vagy a számunkra, hogy megint eljött egy ember, hogy embert látunk! -Komornyikok, szógálók, elő! Előjöttek. - Kedves, felsiges király atyám, mi a parancs? - Hozzatok enni-inni neki! Hát a fiú, ahogy kiment a kertbe, leült, felnízett a felső emeletre, hát gyémántfoggal, gyémánthajjal nevetett egy királyi szípsíg lefele, ragyogott, mint a napsugár! -Ó, kedves, felsiges királyatyám, ne haragudjon meg! Nem vagyok kíváncsi természetű, nem is vagyok elbízva se, csak emberi jogomon ílek, ki az a szíp királyjány? Aszongya: -Az én jányom, de beküldőm hozzád! Hogy hínak tíged? - Engem Kódus Károlynak. 93