Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Hát kiment a fiú, szántott a Harangi düllőbe, jól dolgozott, hazahajtott: - Kedves gazduram, szeretnék hazamenni az anyámho, rígen láttam mán űket, szegíny apámat is óhajtom! -Nem baj, gyerekem, gyere! Felöltöztette darutollas ruhába, mellénybe. Hazament. Kódus Károlyt az egész falu bámulta, még magosabb rangú emberek janyai is szerettík. Ezír megharagudtak rá az összes gazdag legínyek. Visszament és dolgozott. Aszongya az egyik gazdag fiú: -Fel kell gyútani hátul a csűrt meg a kazlat! Rá kell fogni, és mikor szalad, agyon kell ütni! Úgy is vót. Szegíny Kódus Károly hányta a szénát, a takarmányt, dógozott, hátul meg felgyútották a gazdag embernek a kazlát és a csűrt. Mikor ígett, kiabálták, hogy: - Kódus Károly gyútotta fel, agyon kell ütni! Szegíny, mit tudott tenni? - Istenem, mást mán nem, a puszta életemet viszem, hogy meg ne öljenek! Szaladt. Hátul a kertajtót kinyitotta a jány, megcsókolta: - Károly, menekülj, mer igazságtalanul meg akarnak ölni! Hazajött a gazdag ember, mondták, hogy felgyújtotta a szénáját. - Ezt nem hiszem, de mindegy, így van! (Akkor még perzekútorok vótak. Ezek vótak, perzekútorok.) Utánamentek, szaladtak! Szegíny Kódus Károly kiszaladt hátul, a csűr ajtaján. Hová szaladt? Egyenesen neki a tengernek! -Ha más nem lesz, belevetem magam a tengerbe, mégse engedem magam, hogy felakasszanak vagy agyonüssenek! Hát, ahogy szaladt a tengerparton fel, beszaladt egy csomó bozótba, erdőbe. Hát, ahogyan megyén, hova megy? A sűrűségbe talált egy kis halászkunyhót. -Juj, ide bebúvok, hátha nem lelnek meg! Lássa, hogy füstöl a kímíny, kopogtat. Bemegyen: -Jó napot kívánok! (A perzekútorok meg keresték másfele, nem arra az útra tírtek rá.) - Ó, kedves gyermekem, bújsz, szaladsz? Gyere be! Bement, a kemence háta megett vót a patka. Felemelt egy ládát, ahol a kis szöszöket tartotta, a kendert, belefektette. 91