Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Nahát, aszongya: - Jól van anyám, akkor elmegyünk oda. Fogta az asszony, elvitte a királyi városnak az első gazdag emberihe, ahol ő bejáró cselíd vót, sepregetett, takarított, felmosott. -Szerencsés jó napot, te nagy gazdag ember! Elhoztam a fiamat. Jó lenne neki itt a jószágnál, ha adnál neki valamennyi kis bírt, jószágho is tudnád venni, erős mán a fiam! Megfogta a fejit a gazdag ember: - Látom - aszongya -, okos gyerek! Értesz a jószágho, fiam? - Mindenhe, gazduram - aszongya. -Apád be szokott jönni minden vasárnap, fiam, adunk neki, amit tudunk! Na, gyerekem - aszongya -, a mai naptul ne menjél haza! Hát jól van. Betette hátul egy fészerbe, ott aludt a fiú, felkelt reggel, a jószágot ellátta. Egy vasárnap délelőtt lát egy nagyon gyönyörű szíp jányt, befont hajjal, mesésen, megyén a templomba. - Istenem, Istenem! Te igazságos vagy! Én kódusembernek vagyok a fia, de a szívembe igazságot adtál meg szeretetet! Hogy nem szerethet úgy a szegíny, mint a gazdag? Meglátta a gazdag jány, ránízett. Visszatért az ajtóbul, aszongya: -Anyám, ki ez a fiú itten? Aszongya: - Kódus Károlynak a fia, fiam, kódul az apja a városba - aszongya -, űtet meg az anyja ideadta, szolgál. Majd veszünk neki egy kis ruhát, meg adunk valamennyi kis pízt! -De szíp gyerek, kedves ídesanyám, én nagyon megszerettem! Hű, erre megharagudott a nagygazdag ember felesíge: -Abba a pillanatba lezáratlak - aszongya -, és űtet meg elbocsátom! -Ne bocsásd el, ídesanyám! Az asszony eltakarta, majd nőtt, nevelkedett a fiú. Olyan daliás fiú lett belűle, olyan szíp fiú, hogy az össze falunépe csudálta. A gazdag ember büszke vót rá. - Fiam - aszongya -, hat ökröt adok a kezed alá, kimísz szántani - aszongya, a Harangi düllőbe. Csak fiam - aszongya - rendesen vígezd a munkádat, mer csak úgy lesz belőled ember! 90