Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Jégország királya (Kódus Károly) ^\ 7Ót, hun nem, még az Óperenciás tengeren is túl, egy nagy, haV talmas királyi város. Ez a királyi város olyan nagy vót, hogy legalább öt vagy hat királynak a birodalma hozzá tartozott. De ez a király olyan vót, hogy nem bánta, ha szegíny, ha koldus, ha vándorló, mindenkinek helyet adott. A faluszélen messze-messze lakott egy koldus. Nem vót neki fél lába, mankóval járt be mindig a királyi városba, úgy szedte össze a kis kenyérit. Telt-múlt az idő, hát, ha ű féllábú is vót, a felesíge egészsiges vót. Született a felesíginek egy gyönyörű szíp fiúgyermeke. Aszongya a felesíginek (a királyi városba úgy hittak, hogy Kódus Károly): -Kedves felesígem! Én meg is halok, tudom, hogy fél lábam nincsen, úgy szedem össze az utca sarkáról a kis kenyeremet, kereszteld a fiamat az én kedvem szerint Károlynak! No, aszongya: - Károly? Úgy híják úgyis, hogy Kódús Károly! -Ne mással törődj, add rá a nevet! Ráadta a felesíge, elvitték a papho, a pap a kis Kódus Károlyt örömmel megkeresztelte. Hát a fiút hazavittík, nőtt, nevelkedett, játszott a többi gyerekikkel. Majd a fiú felnőtt, nagyobb lett, elérte azt a kort, hogy mán bizony tizenhét-tizennyolc éves vót. -Anyám - aszongya -, semmi hasznomat nem veszitek, szegíny apám a kódulásbul tart el! Én, anyám, elmegyek a királyho szolgálatot kírni! -Gyermekem! Hogy mersz te, egy kóduscsaládnak a sarjadéka, egy királyho elmenni? -Hát, anyám, én megpróbálom! Na, anyám, Isten áldja meg! -Ne menj a királyho, tudok én egy gazdag embert, majd elviszlek ahho! 89