Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Nahát, felült a lóra. Felvette a jányt magáho. De nem az üvét, hanem az aranypaszomántost. -Na, tik meg menjetek, visszaadom az örök szabadságotokat! Akkor hazaérkezett Fehérországba, ahun született. Ű ott egy szegíny asszonynak a fia vót, a falu végin lakott egy kis kéregkunyhóba. - Hogy leszállt, ott állt az ezredes, meg ott állt a százados. Ott állt a királyfi, leengedte neki azt a szíp jányt. -Nesze - aszongya -, ez a tiéd! Meglátta a királyfi: - Hogy mir érdemlem meg én ezt Jóbotom János, tülled? -Szeretettel szolgállak, de nagyot tettél - aszongya -, a menyaszszonyomat őrizted! - Legyen a tiéd! -Na, te király! Te meg tovább király ne legyél! Leszakította a címerét, odaadta a századosnak: -Te meg legyél király, te meg legyél, ezredes, az aranykulcsos! Mán vitte is a címert. Hogy beszélgettek, összejött az összes nép. Lássák, hogy az ég alján jön egy lovas. Jött a Jólétország királyának a fia, akit kétfelé vágott a kard, akinek a húgát elhozta ide a Fehér király fia. Aszongya János: -Na, herceg, gyere ide! Én se kaptam jutalmat, amír száműztél! Na, akkor kihúzta a kardot, belevágta a fődbe, a főd színig szítszakadt. Na, ugorj bele! Beugrott, összezárta. Ott maradt a királyjány özvegyen. Megérkezett a Jólétország királyfia, ahhoz meg hozzáadta. Aszongya: - Legyetek boldogok! Te meg, Fehér király fia, legyél boldog evvel a szíp lánnyal! Felkerekedett a fekete felhőbe. Integetett nekik. Kiragyogott a nap, visszaérkezett az aranypaszomantos király birodalmába. Magáho ölelte a menyasszonyát, boldog felesíge lett neki. Boldog házasságra léptek. Máig is élnek, ha meg nem haltak. 1988. május 7. 88