Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Mikor János megérkezett Jólétországba, mind kint vót, mind térdre esett előtte. A Jólét király aszongya: -Kedves fiam! Te vagy a huszártizedes, a fiam életit visszaadtad, a kardot megnyerted! Kihozott egy tizenhét éves jányt, ami még nem látott napfényt. Olyan vót az arca, mint a harmat. - Ezt neked adom, amír a fiamat felmentetted, megnyerted a halálbul. És ezt az aranypaszomántos kardot megnyerted. -Nem bánom! Elfogadom az ajánlatodat, de arra kírlek, hogy ezeket a rabokat, akik itt vannak Jólétországba, mind ereszd el nekem násznagynak, násznépnek. De ű nem magának vitte a jányt, hanem a Fehér király fiának, aki őrizte az aranypaszomántos királynak a janyát. De hát megtörtént, három napig vendég vót, a jányt odaadták neki, a sok rabok felültek a hajóra, leszedték a bilincset róluk. Jöttek vissza hajóval az aranypaszomántos királyho, ahol ű a kardot megnyerte fenn a hegyen, ahun szógált a Fehér királynak a fia nyolc évig. Bement, beérkezett, akkor látta meg az aranypaszomántos királynak a jánya, hogy milyen szíp jányt hozott a huszártizedes. De hát jól fogadta. Lefeküdtek, de a jányt külön fektette a tizedes. Itt látta meg az aranypaszomántos jány, hogy nem magának viszi. -Mondja mán, hogy ha maga elhozta Jólétországbul ezt a jányt, aki tizenhét éve nem látott napot, olyan, mint a reggeli harmat, akkor kinek hozta? -Annak a királyfinak, aki magát őrizte. -Mir? -Mer el akarom venni magát felesígül! - Ó, bárcsak úgy vóna! De mán innen nem tudott továbbutazni szegíny, bement a királyho, elmondta, hogy felesígül veszi a jányát, de el kell, hogy hazavigye elébb a Fehér király fiának, a Jólétország királyának jányát, mer nyolc évig őrizte a sírokat. Kiment. Negyvennyolc lábú táltos bögejcsikó várta. -Megérdemled, fiam! - Olyat harsogott, hogy szikrázott a levegő. Háromszáz lovász tudta lefogni csak. 87