Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Ránízett a cigánygyerek. De szíp vót, de el van átkozva! - De szíp! Jó Istenem! Nízte, kűbe vót átkozva. Lemennek a sírboltozatokba, a királyi sírokho. - Hát akkor menjünk? Aszongya a fiú: - Hát, menjünk - aszongya. Kimennek, hát egy nagy hatalmas hajó ott van a tengeren. Ott lengeti a hullám. - Ebbe beülsz, oszt elviszlek Jólétországba! Örökké rab leszel! - Te, mondtál valamit, hogy valami kard van ebbe a tengerbe belehajítva! - Igen - aszongya -, az aranypaszomántos királynak a kardja. - És az az aranypaszomántos király hun van? -Annak a palotája van elátkozva! Ahun jártál most! Aki őrzi, azt nem tudom kicsoda, de annak a kardja van ide belehajítva. Gondolkodott a fiú: -Maradjunk itt! A hajót is kétfelé vágjuk tizenkét órakor. Minden délben felbuggyan a tenger, és erejivel kettévágja a hajókat is, vitézeket is. - Hát én nem megyek el innen! -Te nem viccelsz? Nekem muszáj a hajót visszavinni, meg a halott királyfit. Megkapta a cigány tizedest, összekötözte a hajóskapitány. Hozzákötötte a kormányho. -Innen nem mísz! De nem itt jön fel úgyse az elátkozott bruncikkard - aszongya -, te huszár, hanem a tenger közepin! Kurrencsokat küldtek. (Hát ez vót az a hirtelen távirat. Ki gondolta vóna, mán ott is vót!) Belevezette a hajót a tengerbe, a tenger közepire. Megállt. Tizenkét órakor bugyborékol, tajtékozik a tenger, hatalmas hullámokat, lángokat vet, vizeket hány. Feljön egy kard, felvágja a tengert. Egyenest neki a hajónak, hogy kettévágja! Ott állt a cigánygyerek. Leugrott a hajórul, a kard vágni akarta kétfelé, félrehúzódott, elkapta a markolatját! 84