Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Aszongya a hajóskapitánynak: - Olyan veszélyes ez a kard? -Ameddig a nap süt, szél fúj a világon, ezzel a karddal mindenkit meggyőzöl! Jött a kard hüvelye is. Azt hitte a fiú, jön a másik kard is. Felkötötte az oldalára: -A huszárnak kell egy kard! - Fordulj vissza ahho az elátkozott palotáho, nízzünk szíjjel! Visszafordult. Megyén befele. Jön le tiszta szőr ruhába a Fehér királynak a fia, aki űtet fel akarta akasztatni, aki űtet besorozta. Aszongya: - Te kinek a fia vagy? - Én a Fehér királynak a fia vagyok, nyolc éve vagyok fogságban. -El akartam venni az aranypaszomántos királynak a jányát, de minekután meghalt az apja-anyja, itt maradtam - aszongya - örök életemen át. - Oszt hun van az az aranypaszomántos király? - A kard ott van az oldaladon, akivel a világot - aszongya - félelmesíteni tudod, és le tudod győzni! Gyere be! Bevitte Jánost egy lovagterembe. Aranypaszomántos koporsók vótak, három. Nízte a fiú. Kihúzta a kardot, puff! - odavágott neki! Odasújtott a karddal, mind a három tető leesett a koporsókrul. Mikor meglátta a jányt, nem tudott egy lépést se tenni. Az aranypaszomántos királynak a jánya vót. Aranypaszomántos vót a haja, a ruhája, ahogy nevetett, aranygyöngyök hulltak ki a szájábul! - Ó, te felsiges vitéz! Felmentettél! A kezemet neked adom! A fiú meg se merte fogni a kezét! Egy ilyen királyjánynak? Majd a király: - Látom, felnyerted a kardot! Nagyon szíp! És most hova iparkodol? - Elmegyek Jólétországba! -Minek - aszongya -, rabok országa! -Mindegy, hogy rabok országa! Megnízem. Ha én ezt a kardot fel nem nyerem, kedves felsiges király atyám, akkor hova lettem vóna én? Mi lett vóna az életem? 85