Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Istenem, Istenem! Milyen dolog ez? Szerettem ezt a cigány tizedest. Olyan szíp, csinos vót, de nem tudta, hogy a herceg külországi. Aszongya a százados az ezredesnek: - Szöktessük meg, mer három nap múlva felakasszák! -Na mindegy - aszongya -, várjál, gondolkozók! Elment egy szolgához, csináltatott egy tizedes szobrot. Teletőtötték piros festékkel. Iccaka bevitték a siralomházba. -Fiam, János! El kell menned a Jólét országába. Ahol rabok vannak, ahonnét soha vissza nem jöhetsz. Melyiket választod? Meghagyjuk az életedet, vagy pedig elpusztulsz? Aszongya: - Hagyjátok meg az életemet! - De kardot nem tudunk adni neked! - Nem baj, elmegyek én kard nélkül is! Iccaka a kis huszárruhát levetették rula. Mer abba vót bezárva. Becsomagolták egy nagy, nagy ponyvába, adtak rá egy kis ruhát, oszt elindult Jóbotom János huszártizedes Jólét országba, a rabok országába. A tengerparton kellett neki menni, mendegélni. Három nap múlva a százados kiadta a parancsot, hogy hozzák ki. De aszongya a király ordinánca: - Nem tudjuk kihozni, mer nem jön! -Vágjátok le ott a lábát, ahun van! Levágták a szobornak a lábát, kifolyt a piros festék belűle. Úgy tettek, mintha felakasztották vóna, nem vót senki, csak űrájuk vót rábízva. Eltemették az akasztófa alá a szobrot. Megyén a huszár, megyén a szegíny cigány huszár: -Istenem! Egyetlen egy anyám van! Senkim nincsen! Úgyis mindegy nekem! Megyén, este lett. A tengerparton jó messzire ment. Níz befele, de hát bizon, mán ment egy hétig, mire talál egy királyok sírjára a temetőben. Egy királyi temetőre talál. Nízi: - Lefekszek itt - aszongya -, megvált legalább a halál. Alszik mély álomba iccaka, mikor valaki köti fel. Lássa, egy nagy szélű kalapú ember, lámpa van a kézibe. Úgy lássa, hogy valami kapitány. 82