Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Nem is vóna baj, ha le van kötve a lábam, de a gazdám is le van zárva! Csak legalább azt tennéd meg, hogy fújnád el mán azon a sípon az utolsó nótámat, mielőtt meg nem halok, mer úgy érzem, meghalok! - Nahát, ezt megteszem neked - aszongya. Hozta mindjárt tálcán az elátkozott vitéz, a Tündérkirálynőnek odaadta. Mikor belefújt, a Tündérkirálynő, mint a pehely, mindig kijjebb-kijjebb esett tülle. Ahogy fújt, úgy fújta a szél a palotának az oldalát, úgyhogy olyan térség lett. Ráfújt, a bilincset lefújta a lábárul. Ment befele, a vasajtót szíjjelfújta. Beleugrott a királyfi a nyakába! -Mondtam, hogy a sípot ne hagyd el magadtúl! - aszongya a Fekete Gubás. - Na - aszongya - ládd, ha most akarnálak, megölnélek! De nem bántalak, mer te sem öltél meg. Add neki becsületesen oda a harmadik próbát, és ha megnyeri, akkor megnyeri, ha nem nyeri - aszongya -, akkor meg pusztuljon el! -Jól van - aszongya a királynő -, megfogott! Még egy próbát teszek, oszt ha megnyeri, elmegyek vele! - De hát mink barátok vagyunk, nekünk meg kell tárgyalni mindent! -Jól van, tudom, hogy te szolgálod űtet! A fiú aszongya: - Ide figyelj ! Most iccaka tizenkét órakor változik galambnak. De tizenegy órakor lefürdik. Oszt az elátkozott ruha, az elátkozott bűr le lesz téve mellette. Én gyújtok a kemencébe tüzet. Te meg kapd meg az elátkozott bűrt, oszt hozd ide, égessem el! Ne tudjon visszamenni. -No - aszongya a királynő -, akkor felkészülsz. Estére elküldlek az elátkozott aranykútho. És meg kell, hogy őrizd az aranytálba a vizet, hogy a három aranygalambbul a kisebbik vagy a nagyobbik ne tudjon inni. -Ó, felsiges királynő! Princ királynő! Megteszem, vagy meghalok! -Akkor a tiéd leszek! Intett neki Fekete Gubás: -Gyere! 68