Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Mennek hát, mennek hát. Mikor mán odaértek, ahun el vót sülylyedve az elátkozott kastély, egy olyan hatalmas morajlás, egy olyan ordítás tört fel, hogy a fákról a levelek lehulltak. Ott vót egy hatalmas sárkány, az ordított. - Hohó - aszongya a Fehér király fia -, te erős vagy! Láttam, hogy szedted ki a fákat foggal. -Semmi! - aszongya. Ne gondold te! Neked a jobb csecsed alatt van elátkozva a kardod. -Nekem? - aszongya. Hát itt a kardom! - Ó - aszongya -, fogd meg, mint egy pléhdarabot, oszt lökd el! - Csak azért nem morzsolom össze a kezedet (mer össze tudta vóna, olyan erős vót), hogy ne sértselek meg! De hagyjad ezt a sárkányt! Felállt, támaszkodott a sárkány, megfogta az alsó meg a felső szája szélit. Összegyűrte, akkor úgy elhajította, hogy hét országra leesett, oszt szíjjelment. - Na, de itten - aszongya - tovább nincs erőm! Mikor odament a hegy lábáho, mán lefele, lássa, hogy a kastélynak csak a tornya van fent a főd tetejin. És egy nagy, hatalmas szakadék vezet lefele, abba meg egy lépcső. Mikor lejjebb mentek, akkor látták, hogy van ott egy hatalmas nagy vasajtó. De olyan lakat van rajta, hogy még ötvenen se tudják azt kinyitni. -Ó - ránízett -, nem tudom én se, mer elátkozott. -Nyomd meg a jobb csecsed alatt a gombot! Az elevenkard mindjárt kiugrott. Játszott a levegőben. Aszongya: -Hagyjad, hogy játsszon, te még most látod először! (Ez a Fekete Gubás az Isten küldöttje vót.) - Na - aszongya -, vágd le a lakatot! Mikor levágta a lakatot, olyan zúgott, hogy majd szíj jelhullott a fejek, a levegő meg reszketett. Kinyílt az ajtó. Abba a pillanatban beugrott három testőr. Hanta a lángot a száján. - Aszongya a Fekete Gubás: - Várjál, felsiges király! Levette magárul a kabátot, ráterítette, aszongya: - Mehetsz elől, nem éget a láng. Megyén befele, aszongya: 64