Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Hogy mentem vóna utána, mer egy füst, meg akartam vóna fogni, hogy megmutassam neked, hogyha felkelsz. De azt mondta, hogy kilencvenkilenc vitéznek karóba a feje, de a miénk lesz a századik, ha nem megyünk vissza. Menjünk vissza, sajnál, mer nagy útrul jöttél. Mindjárt hajnal lesz! Megvirradtak. Hát ez olyan erős vót, ez a Fekete Gubás, százszor, meg tízmilliárdszor, hogy ötven királlyal elbírt vóna. -Á, te Fekete Gubás, neked ki az apád meg az anyád? - El is felejtettem - aszongya - megkérdeni. Felsiges király atyám, engem a tenger vetett ki a partra. És egy szegíny öreg bácsika nevelt fel. Én nem tudom, hogy ki az apám meg az anyám! -Nem az Isten küldött tíged le a fődre - aszongya -, hogy itt legyél? -Nem tudom - aszongya -, felsiges király! - Rakok egy kis tüzet! -Ó, hagyjad, felsiges királyom! Odament, oszt azokat a nagy élő fákat húzgálta fel tövestül. A térdin tördelte össze. Ránízett: -Áh, de szíp erővel áldott meg az Isten, Fekete Gubás! - Ó, hát ez még semmi, ami az én erőm! -Rakjál tüzet! Nagy tüzet raktak. - De - aszongya - mán hajnal van, mindjárt reggel van! Nem kék elmenni? - Nízd csak! Ezek a gallyak le vannak hajolva! - Mindegy! - aszongya. - Mit mondott neked a Világboszorkánya keresztanyád? Hogyha elindulsz, a lovadnak füst, neked meg tűz. - Nem tudom, milyen erő rejlik odalent? -Én se! - Nem tudom, milyen erő rejlik odalent, hanem én nem bánom, én fenn maradok, te meg elmísz? Illetlen vóna a szolgának a gazdáját elhagyni! - és egyszerre indultak. 63