Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Úgy is történt. Megfogta a fiú az aranyolvasót, a zsoltárt, magához vette. Bement tizenegy órakor. Elkezd hát sikítani, ordítani a királynő. Lepattan az aranykoporsó teteje. Menne szemeszöktibül a királynő, hogy szíjjelszedje. De ű közben belökte a sarokba az aranyolvasót. -Jaj, ez meg az aranyolvasóm! - odaszaladt. Bepattant Dániel a koporsóba, magára tette a tetejét, rácsavarta. Aszongya a felsiges királynő: -Szállj ki, Dániel! Annyi aranyat, annyi vagyont adok, hogy a gyerekednek a gyereke is boldog lesz! Nem szólt. Megszólalt vóna, elvette vóna a hangját. Reggel vót. Oszt a szent oltárak mellett elment. Dániel felkelt, reggel kijött. Üdvözölte a király, a királyjány is. Nem tudta a király, hogy tudta ez megnyerni az első éccakát. Aszongya: -A második iccaka nem jön ki! Betette másik iccaka. Fél tizenegykor felkel hát a királyné, csattogtassa a fogát, sír, rí, tépi a haját. -Hun vagy? Megeszlek! Ha sárkánytul születtél, akkor is! Megfogta az arany zsoltárt, belökte a másik sarokba. -Jaj, ez meg az arany zsoltár - aszongya. Beugrott a koporsóba, magára csavarta a koporsó tetejit. -Kelj fel, Dániel! Annyi pízt adok neked, annyi kincset, annyi vagyont, hogy a gyereked gyereke is boldog lesz! - Há, nem kelek - aszonta magába, csak nem szólt. Eljött a reggel. Harmadik éccakán vagy megöli, vagy megszabadul! Most mán nincsen, hogy mit adjon neki. -Kedves, felsiges királyatyám! Két éccakát eltöltöttem. (Megadta az egy éccakát a jányával.) Egy déli ebédet adjon az utolsó nap, hogy ebídelhessek a jányával. -Ó, gyermekem, nagyon szívesen! Nem egy órát adok, hármat, fiam! - aszongya. Úgyis este mísz be! Bementek a királyi ebédlőbe, a komornyikok, szolgálók, pincérek, szobajányok, köllerek mind szaladtak. -Mit parancsol, felsiges király atyám? -Azt - aszongya -, hogy hozzatok valami jó ennivalót! 57