Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A királyjánnyal megbeszélte: - Ez harmadik iccaka, odaadom az anyámnak a hét szent zsoltárját. Most mán ne menj, mer szíjjelszedi az aranykoporsót, üvegtetővel. Eriggy fel - aszongya - az oltár megé, oszt a hét szent zsoltárral rakd körül magadat! Felment a hét szentségbe, körülrakta magát hat zsoltárral. Egyet a kézibe vett, olvasott. A királynő sikított, tépte a haját, e meg olvasott. Nem szólt. Nem tudta a hat könyvtűi szíjj elszedni. Reggel megvirradt, ott állt a királynő. Aszongya: -Gyere ki, te királynő! Kivitte, ott folyt a szökőkút. Kétfelé vágta. Kimosta belüle az átkot. Összeillesztette, összeragadt. Térdre esett, megcsókolta Dánielt. -Kedves fiam! Szaladt a király sírva, ríva, a jány beleborult az anyja nyakába. Aszongya a király Cigány Dánielnek: -Kedves fiam! Itt a jányom! -Megyek most mán haza, a hét országomba. Gondolom, várnak anyámék, apámék. - Menjél, fele királyságom a tiéd! A tizenkét királyfi megcsókolta. Elébe jött a háromlábú kis csikója, felült rá. (Elküldte a keresztanyja.) Megcsókolta anyósát, apósát, hazament. Zúgtak a harangok. Kijött a Cigánykirály, tajtékpipával: -Kedves gyermekem, vártalak mán! Az anyja is megcsókolta. -Fiam, nincs is nagyobb örömöm, hogy te boldog lettél! Hívatom a papot! Megszólaltak a harangok, a két pár összeborult, megcsókolta egymást. -Tik, hóhérok, seprűzzítek, tik meg, papok, eskessítek! Máig is éltek, ha meg nem haltak! 1987. szeptember 22. 58