Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- Láttad a jányomat? -Láttam, Tündérszíp Ilona! -Húzzad a jeggyűrűt a Cigány Dániel kézire! Ráhúzta. -Le vagy jegyezve! Úgy gondolkozz, hogy kilencvenkilenc vitéz királynak karóba a feje, de tiéd lesz a századik, hogyha nem! -Na, gyere ki! A jányát visszavitték aranygalamb képibe, az alagútba. Bevitték a kriptába, lássa, hogy egy üvegkoporsóba egy királynő fekszik, arany haja lent van a fődön, és az aranykoporsónak a teteje üveg. Három iccaka ezt meg kell őrizni, ez a felesígem! Elátkozták, sajnos. Fiatal korában meghalt, csak ezt a jányt szülte meg. Ha megőrzöd három éccakán, neked adom a jányomat, ha nem, akkor úgyis elpusztulsz idebenn! -Ó, felsiges király atyám! Hiszen ez nem is olyan sok. - Itt mán minden vitéz, király elpusztult. Hatalmas királyok, vitézek. Hadakoztak, országot, világot megvertek, sárkányokat, de mind meghaltak. A jányom kézire csak úgy vagy méltó, ha három éccakát itt töltöd, ebbe a kápolnába. Enni-inni adok, bort adok, kártyát adok, szivart adok, gyertyát adok. Be kell menned! -Jó, kedves felsiges királyatyám, elvállalom! Bemegyek a három éccakára. Csak egyet kirhetek, mint felsiges kiralyatyamtul, akinek joga van ítélni akár halállal is, akár élettel is? Szeretnék egy éccakát a felsiges királyi kis princesszel eltölteni. -Nem baj, fiam, megadom! A meghalandónak az utolsó kívánságát teljesítem. Egy királyi palota szobájába bevezették, gyémántkövekkel vót kirakva. Jött a királyjány tiszta gyémántpaszomántba. -Ó, kedves szívem szíp szerelme! De jó, hogy ez kérted apámtu megcsókolta - én el tudom az anyámnak az aranyolvasóját hozni. Ami jánykorában vót aranyolvasója. Meg az arany zsoltárja. És mikor este bemísz, tizenegy órakor feküdjél a ravatal alá. És ha a ravatal alá fekszel, mikor kiszáll a koporsóbul, te az aranyolvasót lökd a sarokba. Űérte megyén! 56