Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Megnízte a levelet: „Az Elátkozottak királya vagyok. Küldöm ezt a levelet neked, te fiatal Cigánykirály. Minekután trónra léptél, ha három nap múlva nem jössz el a Tüzestenger partjára, az összes birodalmaddal, fekete gyászba átkozlak én, az Elátkozottak királya." -Jaj, kedves atyám - aszongya. -Hát fiam, hallottam hírét. Evvel nem bírt meg senki. Elátkozott, tizenkét elátkozott vitéz őrzi fekete bika képibe. Gyermekem, sajnos most megnyerted a királyságot az otthonodban, de három nap múlva el kell menni a Tüzestengerre az Elátkozott királyho! - De a csikót meg visszaküldtem öreganyámho, a Világboszorkányáho! -Ó, gyermekem - aszongya - menj keresztanyádho, hátha ott találod este, eriggy el gyermekem! Királyi díszbe öltöztették, karddal, királyi pajzzsal. Ment két mérfődre, a keresztanyjáho. -Kedves keresztanyám! -Ne resteld, gyermekem! Tudod, a vendéget, aki jó vendég, mindig szívbül fogadjuk! Gyere be, gyermekem! Üljél le! - Kaptam az elátkozott vitéziül egy levelet, vir csepegett belűle, az ég alj árul jött. Hogy három nap múlva menjek el a Tüzestenger partjára. -Huhu, gyerekem, de nagy ellenfeled van! Nagyon nagy ellenfeled van! Hacsak, fiam, el nem mennél a törökországi Vitézotthunba, oszt segítséget nem kírnél Arany Gyulátul, aki a törökországi Vitézotthun elnöke. -De, hát csikóm nincs! -Ó, gyermekem! Ott van bent az istállóban! Kijött a kis csikó magátul, nyerített. -Kedves gazdám, ülj a hátamra! -De elbúcsúzok, kedves keresztanyám, magátul. 49