Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Megfogta az elátkozott király Cigány Dánielt, bevágta derékig a fődbe. Felkelt Cigány Dániel, megfogta, levágta vállig a fődbe, levágta a fejit. Hatalmas fekete füst lett belűle! (Mer elátkozott vitéz király vót.) Aki meg el vót fagyva, az mind felszabadult! Megölte a Nagyhatalmú királyt! Mindenki körülfogta, csókolgatta a lovát. -Kedves, drága testvírem, felmentettél bennünket! (Hagyjuk itt, hogy ű beszéljen! Fordult haza az apjához.) Amikor ű elindult az országbul, a hét vármegyébül, a hét birodalombul, hét határkerülőbül, akkor az apjának vót egy acélkamarája, abba egy acéltükör. Eléfordította az acéltükröt, és látta, hogy a fia hogy megyén. De mikor összevágott a Nagyhatalmú királlyal a fia a Nagyhatalmú országba, itthon a Cigánykirálynak a hét vármegyéjébe, a hét birodalmába, a hét határkerülőjébe mind összeomlott a templom. Akkor kiment Dániel a határ szélire, mindenki elbúcsúzott. -Na - aszongya -, most mán megyek boldogan haza! Akkor megkezdték a templomokat építeni az űk országukba. Úgyhogy nagyon nagy idő telt, leszállt útközben is. Mikor hazaért, az ű szülőországába, a Cigánykirály országába, megzúdultak a harangok. -Ó, kedves atyám! -Kedves gyermekem - aszongya -, nízd meg, itt láttalak az acéltükörben, az acélkamarában. Láttam fiam, mit végeztél! Jártad a világot, az országot. Harcoltál, hadakoztál, királyfiho illőn. Gyermekem, pihenj meg mán! Most meg a két karját hazavitte az apjának, és visszatette. Visszaragadt a két karja. -Nahát, kedves atyám! Két karod van! Most mán szenteld meg a koronát a fejemen! -Gyermekem! Istentűi, Isten akaratábul legyél király! Feltették a királyi koronát a fejire, majd a királyi tanácsadók, gubernátos tisztek, válogatott cigánylegények jöttek, és mind éltették. Majd keletről egy levél, egy fekete levél - vért folyt belűle - jött az ég alj árul. Betörte az ablakot, leesett a fiatal király elébe. 48