Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

vágta. Háromlábú táltos bögej csikó lett belűle. Minden szál szőrin egy-egy aranycsengő csengett. -Kedves gazdám! Ülj a hátamra! Felült. Felvágta a fekete felhők járásába. Mikor jött lefele, kiugrott alóla. -Megijedtél, kedves gazdám? -Ó, ó! Dehogy ijedtem! Most láttam nagyanyámat a tűbe fűzni. -Ülj még egyszer - aszongya - a hátamra! Felvágta a fekete felhők legfelső járásába! -Megijedtél? -Ó, dehogy! Most láttam a húgom, arany labdával játszik. -Na, kedves gazdám! Menjél vissza keresztanyádho! Kírd el tülle a korsót! És ha megkapod a korsót, gyere vissza. De mán ne menj vissza - aszongya - hét országjába apádnak, hogy elbúcsúzzál! Elindulunk a nagyhatalmú királyho vitézséget próbálni és szíp jányt nyerni, apádnak a két karját visszahozni! -Nahát akkor? -Visszament. -Kedves, drága keresztanyám! Megcsókolta. -Ó, ó, drága gyermekem! Tudom, a korsóért jöttél. Idd ki ezt a korsót! Ha ezt a korsót kiiszod, ha megiszod a bort belűle, fiam, a világ legelső vitézévé válsz. Kiitta a korsót. Úgy érezte, hogy olyan ereje lett, hogy a világ összes vitézivel meg tud mérkőzni, és le tudja győzni! -Na, kedves gyermekem! Itt van ez a fűsű. Itt van ez a gyűszű. Ha bajba leszel, kedves gyermekem, ez a fűsű, meg ez a gyűszű segít rajtad. Eriggy el, gyermekem, de vissza ne nízzél! Felült a háromlábú táltos bögejcsikónak a hátára. Megindult menni, mendegélni erdőkön, mezőkön, ligeteken, roppant nagy sötítsígeken, királyi városon, királyi brukkón. Ment, mendegélt, úgyhogy mán nagyon hosszú utat tett. -Kedves gazdám - aszongya a ló -, közeledünk! Aszongya Cigány Dániel: -Kezdek fázni, mintha fáznék! (Most kezd a nagyhatalmú király országa közeledni, ahun megfagynak. Kűszoborrá válnak vitézek, királyok az erejitűl.) 46