Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

A fiú csak nőtt, nevelkedett, nap vót a mejjin, hold a homlokán, kétes hajnalcsillag repült ki a hóna alól minden hajnalban. Aranykereszt vót a köldökin, eleven bruncikkard vót a hóna alatt. Játszott az arany csengő, mosolygó fák alatt. -Kedves atyám! Mi az oka, hogy neked nincs meg a két karod? -így születtem, fiam! (Nem akarta megmondani neki a Cigánykirály, hogy Isten őrizz, hogy elmenjen a nagyhatalmú országba, a nagyhatalmú királyho, hogy ott megölje. Hiszen nagy a hatalma!) -Á, kedves atyám! Most elértem azt az időt, hogy a korona rám száll. Addig a koronát, atyám, nem veszem magamra, amíg meg nem mondod, hogy a két karod hol van? -Ó, gyermekem, annyian születtek nyomorékon, emberek, asszonyok, jányok! Gyermekem, nem tudom neked elmondani! -Nem baj, atyám, a koronádat nem veszem el! Akkor bement a király a felső trónterembe, a felesígivel beszélgetni kezdett, a fiú meg kihallgatta az ablak alatt. - Kedves felesígem, tudom, sajnos, hogy nyomorék király vagyok, két karom nincsen. Fiam a koronát nem veszi el. Ha megmondom, elmegy Nagyhatalmú országba. A hírnevit se hozzák vissza. Még a hatalmasabb grófok, bárók, gubernátos tisztek, válogatott cigánylegények is mind ott maradtak! -Hallod, hé? Mondjuk meg neki! (A fiú meg hallgatta.) -Nem mondom el neki, inkább ne legyen király, mint hogy a pusztulásba menjen bele! A fiú megkerülte a palotát, benyitott az ajtón. -Kedves atyám! Mir nem mondtad meg nekem? Mikor tizenhét éves vótam, hétlábú táltos bögejcsikón repültem fel a levegőbe. Eleven bruncikkardom van! -Kedves gyermekem! Sajnálnám az ifjúságodat, sajnálnám, hogy ott maradj! Olyan ereje van a Nagyhatalmú királynak, hogy hét mérföldnyire megfagynak vitézek, bárók, hercegek, nagy hatalmas királyok tűle! Hiszen ez a hét ország, hét birodalom itt teneked van, neked marad. Ha még király nem leszel is, legyél herceg, de éljél boldogan! 44