Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)
Cigány Dániel / \ 7Ót, hun nem, a hetedhét ország ellen, de még az Óperenciás jeV ges tengeren is túl, egy felsiges királyi város. Az a királyi város olyan nagy hatalmas vót, hogy a Nagyhatalmú király vót a királya, akinek hét országa, hét vármegyéje, hét birodalma, hét határkerülője vót. Minden király az ű hatásköribe tartozott. Mikor egyszer-egyszer körmenetet tartott, az összes királynak le kellett előtte hajolni, és meg kellett a kézit csókolni. Mer ű vót az, aki megfagyasztotta az összes világ minden hatalmas királyát, vitézit az ű erejivel. Egyszer körmenetet rendezett, és minden király elment, csak Cigány Dániel, a Cigánykirály nem ment elébe. Ezért ű haragra gerjedt. Hadat üzent neki. A Cigánykirály elment hozzá. Levágta a két karját, bebalzsamozta, aranykoporsóba tette. Aszonta: -Dániel, evvel büntetlek meg tíged, minekután nem hajlottal meg a hatalmamtul. Kűszobrokká váltak a királyok és a vitézek, mind kűszobrok! Mer nem hajlottal meg az én nagy hatalmas királyságomnak, visszaküldlek a te birodalmadba, a te országodba, így maradj nyomorékká, amíg te élsz! Feltették a nagy királyi testőrök Cigány Dánielt a lovára, elvitték Cigányországba, ott élt. Hát, ű bánkódott, kesergett, hogy nem tudta a felesígit megölelni, megcsókolni, csak melléfeküdt. Teltek, múltak az idők, az órák, a percek, felesíge teherbe maradt. Eljött az az idő, lett neki egy fiúgyereke. Nagy boldogság vót! Azt gondolta Cigány Dániel: - Talán boldogan halok meg, mer van kire hagyni ezt az országot, a királyságomat. Ha eljön az idő, átadom a fiamnak a királyságot. 43
