Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Kimegyen, aztán aszongya a kis törpéknek: - Nem törnétek nekem egy kis fát? A nagy fenyőfákat tördelték keresztbe. Rakott nagy-nagy tüzet az Aranyfolyónál. Mikor mán nagyon-nagyon égett, izzó parázs vót, ketté húzta. Látta, hogy lerepül az Aranyfolyóhoz a sárkány. Leveti magáról a sárkányburt, és egy szíp méltóságos királyfinak vált. Bement fürdeni. Összecsomagolta a sárkányburt, rálökte a tűzre. Összegyúrta a tüzet. -Jaj, add vissza a sárkánybűrömet, add vissza a ruhámat! -Állj meg! - aszongya. Elígette. -No, itt van ez a jány, akit te eldugtál a szénakazalba, ű meg nálam van! Akkor nízett szíj jel Vízi Gyula. - Mit keres nálad? - Mer megláttam, hogy kijött a szénakazalbul, oszt elvittem. Ment a jányhoz. A jány szegíny le vót bilincselve. Megfogta Vízi Gyula a láncot, szétszaggatta. -Na gyere! - aszongya. Hát vitte. -No, oszt most remélem, viheted a Napot meg a Holdat, meg a kétes Hajnalcsillagot. A jány beleborult a nyakába, oszt megcsókolta, sírt. - Oszt most mit csinájjak veled? Tündérkirály janya akarna hozzám jönni, én meg tíged akarnálak elvenni. Majd megoldjuk valahogy! Odament a kétes Hajnalcsillaghoz, szíjjelcibálta. Kezdett derengeni, kezdett világosodni. Hajnal lett. Az anyja ránízett Vízi Gyulára, elkezdett fílni: -Jaj, gyermekem, Gyula! Ezt te csinálod? Aszongya a felsiges király: -Na, gyere, itt van a fele királyságom! Egyetek, igyatok! -Nem megyünk, te felsiges király, mer te nem vagy jó szívű! A jó szívű embereket lehet szeretni. Akik tudnak szeretni. Aki nem tud szeretni, annak nincsen szíve! 344