Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

Elmúlt a hajnal. Feljött a Hold. Ragyogott a Hold. Félig ért a Hold az ég közepire, elhalványosodott, felengedte a Napot. Akkor mán az égitestek elkezdtek forogni az égen. -Na, gyere! - aszongya Vízi Gyula. Megfogta a jányt, vitte haza szőnyegen. -No, kedves fiam, itt a fele királyságom, itt van a három jányombul, amelyiket szereted, itt a koronám! -Nem azért bocsátok meg neked, mer koronát adsz, és fele királyságot, hanem ezír a jányodért, mer ő jószívű! (Hát gondolkozott a fiú: mit mond a Tündérkirály janya, ha én ezt elveszem? Hát meggondolom! Megmondom neki.) Simogatta a kisjányt. -Tíged azír szeretlek, mer jó szíved van. Neked nem az a királyi szíved van, mint apádnak, hanem jó és tiszta szíved van. Elment haza az anyjáho: -Anyám, mit csinájjak, mit tegyek? - Hát, fiam, én szegíny, nem akarom, hogy királyi családba nősülj ! - A meg Tündérkirály. - Hát űhozzá sincs közöd, fiam, mer a tenger ereje vetett fel tíged, azír lettél te Vízi Gyula. -Na, megpróbálkozunk! Lefeküdt a fiú a házuk elibe. Nyár vót, szíp hódvilágos iccaka. Megnyílik az ég, hát egy hatalmas hajó, aranyhajó úszik le az ég peremiről. Kiszáll belűle a tündérkirályjány: - Gyula, te úgy gondolod, hogy elveszed a király jányát? -Valahogy így gondoltam, de ugye, nem haragszol? -Átkozott legyél a fődön! Ne tudj meghalni, míg el nem hozod a világ túlsó részírül a Boldogság madarát! (Mer senki nem vót, aki el tudja hozni a Boldogság madarát. Mer, ha az kinyitotta a száját, a király összes hadseregit megölte, aki ment!) - Hogy átkoztál? - Úgy, hogy ne legyél addig soha boldog, sose tudj addig megállni, szaladj, mint a szederinda, míg el nem hozod a világ túlsó részírül a Boldogság madarát! 345