Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-A szívemet akarom! -0,6,6, a. szívedet eladtad! -Akkor is visszavenném, visszaadok kincset, vagyont. -Á, nem. Van egyjányom, ha elveszed, akkor visszakapod a szívedet. - Milyen jányod? Hoznak be hát egy jányt. Ahány haja szála, mind kígyobul vót. A fogai lenn vótak az állánál. -Na, milyen szíp? Buksengelj, jányom, keresztül egyet! (Varázserő!) Keresztülbuksengelt, tündéri szípsíge vót! - Ha elveszed a jányomat, akkor visszakapod! -Hát - aszongya -, elveszem! -Na, gyere ide! - visszavitte a fához, kivette a szívit! Elaltatta, kivette a kűszívet, visszatette az ő szívit. Halálosan elkezdett Péter, Szenes Péter zokogni: -Szegíny családom otthun! Felesígem, gyerekeim gyűjtik a bükkfát, adják el, én meg ilyen vagyonnal itt vagyok! Megbarátkozott aj ánnyal - muszáj vót -, mer ha nem barátkozik, megölték vóna. Aszongya: -Ide hallgass! Én olyan gazdagnak teszlek, amilyennek akarlak. Most lesz apámnak a születísnapja. Olyan sűrű boraink vannak, hogy odatapadnak a pohár falához! -Jaj, de boldog vagyok! Bement, nízegetett a kamarában, aszongya: - Hát ez mi? -Álompor. Ha ezt beadjuk valakinek, az nem kel fel egy éjjel, egy nap. -Hát jól van! Járkáltak, oszt az álomporos dobozt magához vette Szenes Péter. Hozták be a borokat. Jó ittasok voltak. - Eriggy - aszongya a jány -, hozzál be te is a mi részünkre! Hozott ű is be egy nagy hatalmas kancsót, belekeverte az álomport. Adta neki, ű a másikbul ivott. Elaludt a félszemű óriás, meg a jány is. Uccu! De nem vót jármű, gyalog kellett neki menni. Szaladt, szaladt, szaladt a végtelenségig. 323