Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

- No hallod, most mán elmegyek, oszt eladom a szívemet kűszívér. És akkor lesz sok vagyonunk! - No oszt akkor nem éri meg! Ha latol is, engem sem tudsz szeretni! -Dehogynem! így telt, múlt az idő. Mindig gondolkodott Szenes Péter: -Mindenható Istenem! Király gazdag lehetek. Mit tesz az, hogy kűszívem van? Egy reggel elment hozzá a herceg, aranyfiákkeron. - No, Péter? -Megyek, felsiges herceg! -Ne menjél - elkezdett zokogni a felesíge -, el ne add a szívedet! - Oszt mi az? - Nem tudsz érezni, mer akinek kűszíve van, az nem tud érezni. -Á - ránízett -, megpróbálom. -Jaj, gyere, mer meggondolom, Péter! A jánya is megfogta, megcsókolta az apját: -Ne próbáld azt, hogy elmenjél! Apám, itt maradunk árván! - Kedves gyermekem, ne gondold azt! Hát aszongya: - Ide figyelj! Herceg vagy király leszek! Gazdaggá tudlak benneteket is tenni! -Akkor mán nem ismersz meg bennünket, apám! Felült a fiákerre, elment. Mentek ám hónapokig, amikor elértek egy nagy erdőt. Nagy boldogan mondta a kűszívű herceg: - Itt vagyunk! Bemennek egy nagy erdőbe. Kijön elő? Egy félszemű óriás. - Na, látod, te herceg, ezt nagyon jól tetted, hogy idehoztad nekem! - Na, gyere ide, Péter fiam. Eladod a szívedet, hogy gazdag legyél? Annyi aranyad, kincsed, pízed, palotád, vagyonod lesz, amit akarsz, oszt vigyed! Kivitte az erdőbe, a fa töviben vótak ilyen gyopárok, ilyen zöld gyopárok. Ott lüktettek azoknak a szivek, akik kicserélték. 320