Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Jól megjegyezd, mit mondott a néném - aszongya. Kijött a fiú az öregasszony házábul, a bocskort felkötötte a lábára, felvette a köpenyt: - Hipp-hopp, ott legyek a táltos királynál! De ment, elszállt vele a bocskor! Vitte erdőkön, mezőkön, ligeteken, sötítsígeken, tengereken, óriási országokon keresztül. Mikor odaírt, a tenger üres vót. Egy gyönyörű szíp aranykastély meg lent vót. Lement a fiú, felvette a köpenyt magára (mer levetette, mikor odaírt), hogy szíjjelnízhessen. Bement, látta, hogy ott van egy négyszarvú Sátánkirály. De annyian vannak belűle, millióan, mind olyanok, egyformák. És a jány meg fenn fekszik egy ravatalon, oszt egy gyönyörű szökőkút meg folyik mellette. Fel vót ravatalozva a Gyémántkirályjány. Odament. -Te jóságos Isten! Ez meghalt, én meg hiába jöttem? Na, mindegy! Lássa, hogy gyűlnek az ebédhez. A Sátánkirálynak négy szarva vót - a sátán táltos király vót. - Még van neki - aszongya - három éve. (Egy nap vót egy esztendő.) Három éve van, és ha nem jön hozzá felesígül, akkor megígetem! Aszongya a másik: - Hát most alszik, vagy meg van halva? -Nem - aszongya -, gyűrű van az ujján, attul aludt el. - Minden este rázárom - aszongya - a palota szobáját. A fiú bement, bezárták űtet is a jányho. Lehúzta szípen tizenkét órakor a gyűrűt az ujjáról. -Te ki vagy? - aszongya a jány -, mer itt nincsenek ilyenek, mint te. Hunnen jöttél? -Az apád országábul jöttem el - aszongya -, mer te akkor lettél, mikor én, mer az én anyámnak is meg kellett inni azt a vizet, a csodaorvosságot, amit anyádnak. De innen - aszongya - nem tudsz elmenni! Láthatatlan vagy, de hiába vagy láthatatlan, engem úgyse tudsz láthatatlanná tenni. - Hát, ha az ölembe bújtatlak? 305