Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Ha, ha, ha! Szerencsíd, hogy úgy köszöntél, mer másként víged vóna! Engem nem érdekel a hadseregetek, mer egy tűzfúvás, és elégetem mindet! -Jaj, kedves ídesanyám, mit kír? -Nem kírek tülled semmit! Neked fiad nincs! Nincs, aki elmenjen vitéznek. A húgomnak a fia, aki szintén a boszorkánytul lett, az el tudna menni, de jányodat nem kíri. És nem is fogja elvenni se. Csak, ha a fiú visszahozza a jányodat, akkor neki kell adni egy bizonyos várost! -Megadom! Előre megadom! - Eriggy el a húgomhoz. Én este tizenkét órakor ott leszek. Be lesz minden zárva, de én bemegyek a falon. Elment másnap. Be vót zárva minden, fekete sötítsíg vót. Elővette a kristálygömböt az öregasszony. - Öhö, itt a testvíred! Bement az öregasszony. -A fiad elhozza a királyjányt. És annak a városnak, amit cserébe kap, a felit nekem meg neked adja! - De ne legyen rossz gondolatod királyné, a fejedben, hogy nem adod neki! Mer nem a jányodra pályázik. - De hogy megyén el? - kérdi a királyné. -Majd én adok - aszongya - neki olyan járművet, amivel el tud menni. Behívták a fiút. Akkor nízett rá a király. Mán megbánta, hogy nem adta oda. Kinevezhette volna királynak vagy hercegnek, mer hiszen ő vót a király. -Nem, nem fogja elvenni a fiam a jányodat most mán! -Na, gyere ide, fiam. Felhajtotta a rokolyáját az öregasszony. -Itt van ez a bocskor. Felhúzod. Odarepülsz, ahova akarod. Itt van ez a köpeny, magadra teszed, láthatatlan leszel. Itt van ez a korbács, ahova ütöl, minden tűzzé és parázzsá válik. -Köszönöm, kedves nagynéném! Megcsókolta. - Én meg, királyné, nem sokat tárgyalok veled. Elment a boszorkány, visszament az öreg boszorkány, a háromszázhatvanhat éves. Ez meg itt maradt. 304