Grin Igor: Jafi meseországban. Lakatos János sarkadi cigány népmeséi (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 27. Békéscsaba, 2000)

-Messze, messze, a Tüzestengeren túl. - Nem tudnál segíteni? - Hát én nem tudok segíteni rajtad, mer nem akarok. - Hát, hogy mersz így beszélni? Lefejezlek! -Akkor se segítek rajtad! - Hát, a fiad nem vitéz, nem király, nem herceg, nem gróf. Hogy adhatnék én egy királyjányt hozzá? -Hát, tudom - aszongya -, de te mondtad, hogy igyak abbul a csodaorvosságbul, amit én neked megcsináltam. - Bánom, hogy mondtam, hogy te igyál. -No de - aszongya -, adok neked aranyat. Adok neked kincset. Adok neked egy várost. Ahhoz járó birtokot. Csak mondd meg, hogy lehet visszaszerezni ajányomat! -Az nagyon nehéz. A táltos király olyan, hogy négy szarva van. A világ végin lakik, a Tüzestengeren túl, még azon is túl lakik, egy szigeten, de oda bemenni nem lehet. - Hát - aszongya -, mir nem lehet? -A tengerben lakik, és a sziget lenn van a tenger alatt. Igaz, hogy minden száz esztendőben leapad a víz, be lehet menni, de hogyha három nap alatt valaki nem tud kijönni, akkor a tenger ottfogja. Eljövök három nap múlva, tanácsot adok neked. -Adok neked mindent, nekem nem kell semmi! Elment, gondolkodott a királynő: - Ki megyén oda? Hogyan megyén el oda a világ végire? Ezek a lovak meg se tudnak mozdulni, nekik meg táltos lovuk nincsen. Visszament három nap múlva az öregasszony. -Na, nem kell, hogy a fiamho add a jányodat! Menjél el a másik város szélire. Ott lakik a néném. Háromszázhatvanhat éves. Ő neked tud tanácsot adni, hogyan tudják a jányod visszahozni. De ne fenyegess, hogy levágatod a fejemet, meg nem adod a fiamhoz a jányodat! Ment nagy sírva, feketében a Gyémántkirálynő. -Szerencsés jó napot, kedves ídesanyám! A meg piszkálta a tüzet az orrával a sparhetba, visszaníz: 303